Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

Musiqi rəhbəri üçün. Davudun məzmuru. Rəbbə pənah gətirmişəm. Könlümə necə deyə bilərsiniz ki, Quş kimi dağlara uç?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Bax pislər ox-kaman qurublar, Oxlarını yayın üstünə qoyublar, Qaranlıqda dayanıblar, Ürəyidüz olanları nişan alıblar.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Əgər hər şey təməlindən dağılarsa, Salehlər nə edə bilər?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Rəbb Öz müqəddəs məbədindədir, Onun taxtı göylərdədir. Rəbbin görən gözləri var, gözünü açar, Bəşər övladlarına diqqətlə baxar.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Rəbb saleh adamı sınaqdan keçirir, Pisə, zülmkarasa nifrət edir.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Pislərin üstünə odlu köz, kükürd yağdırır, Onların kasalarına düşən pay səmum yeli olacaq.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Çünki Rəbb adildir, ədaləti sevir, Əməlisalehlər Onun üzünü görəcək.