Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп оқулсун дәп, Давут язған күй: — И мәдһийәмниң Егиси Худайим, җим турма!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Мана рәзилләрниң ағзи, мәккарларниң ағзи көз алдимда йоған ечилди; Улар ялғанчи тил билән маңа қарши сөзлиди.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Нәпрәтлик сөзләр билән мени чулғап, Улар бекардин-бекар маңа зәрбә бәрмәктә.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Муһәббитим үчүн улар маңа қарши шикайәтчи болди, Мән болсам — дуаға берилдим.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Яхшилиғим үчүн яманлиқ, Сөйгүм үчүн нәпрәт қайтурди.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Һәр бириниң үстидә рәзил бир адәм тайинлиғайсән, Униң оң йенида бир дәвагәр турсун.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
У сорақ қилинғанда әйипдар болуп чиқсун, Дуаси гуна дәп һесаплансун.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Күнлири қисқа болсун, Мәнсивини башқиси егилисун.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Балилири йетим қалсун, Хотуни тул болсун.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Оғуллири сәргәрдан тиләмчи болсун, Турған харабиликлиридин нан издәп.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Җазанихор униң егилиги үстигә тор ташлисун, Меһнәт әҗрини ятлар булап-талисун.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Униңға меһриванлиқ көрситидиған бириси болмисун, Житим қалған балилириға илтипат қилғучи болмисун.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Униң нәсли қурутулсун; Келәр әвладида намлири өчүрүлсун.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Ата-бовилириниң қәбиһлигиниң әйиплири Пәрвәрдигарниң ядида қалсун, Анисиниң гунайи өчүрүлмисун.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Буларниң әйиплири дайим Пәрвәрдигарниң көз алдида болсун, Шуниң билән У уларниң нам-әмилини йәр йүзидин өчүрүп ташлайду.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Чүнки [рәзил киши] меһриванлиқ көрситишни һеч есигә кәлтүрмиди, Бәлки езилгән, йоқсул һәм дили сунуқларни өлтүрмәккә қоғлап кәлди.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
У ләнәт оқушқа амрақ еди, Шуңа ләнәт униң бешиға келиду; Бәхит тиләшкә райи йоқ еди, Шуңа бәхит униңдин жирақ болиду.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
У ләнәтләрни өзигә кийим қилип кийгән; Шуңа булар аққан судәк униң ич-бағриға, Майдәк, сүйәклиригә кириду;
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Булар униңға йепинған тонидәк, Һәрдайим бағланған бәлвеғидәк чаплансун.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Булар болса мени әйиплигүчиләргә Пәрвәрдигарниң бекиткән мукапати болсун! Мениң яман гепимни қилғанларниң инъами болсун!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Бирақ Сән, Пәрвәрдигар Рәббим, Өз намиң үчүн мениң тәрипимдә бир иш қилғайсән, Меһир-муһәббитиң әла болғачқа, Мени қутқузғайсән;
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Чүнки мән езилгән һәм һаҗәтмәндурмән, Қәлбим хәстә болди.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Мән қуяш узартқан көләңгидәк йоқилай дәп қалдим, Чекәткә қеқиветилгәндәк чәткә қеқиветилдим.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Роза тутқинимдин тизлирим кетиду, Әтлирим сизип кетиду.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Шуңлашқа мән улар алдида рәсва болдум; Улар маңа қарашқанда, бешини силкишмәктә.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Маңа ярдәмләшкәйсән, и Пәрвәрдигар Худайим, Өзгәрмәс муһәббитиң бойичә мени қутқузғайсән;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Шуниң билән улар буниң Сениң қолуңдики иш екәнлигини, Буни қилғучиниң Сән Пәрвәрдигар екәнлигини билсун.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Улар ләнәт оқувәрсун, Сән бәхит ата қилғайсән; Улар һуҗум қилишқа турғанда, хиҗаләттә қалсун, Бирақ қулуң шатлансун!
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Мени әйиплигүчиләр хиҗаләт билән кийинсун, Улар өз шәрмәндилигини өзлиригә тон қилип йепинсун.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Ағзимда Пәрвәрдигарға зор тәшәккүр-мәдһийә қайтүримән; Бәрһәқ, көпчилик арисида туруп Уни мәдһийиләймән;
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Чүнки һаҗәтмәнниң җенини гунаға бекитмәкчи болғанлардин қутқузуш үчүн, [Пәрвәрдигар] униң оң йенида туриду.
