Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Al maestro de coro. De David. Salmo. Oh Dios, Gloria mía, no enmudezcas,
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
porque bocas impías y dolosas se han abierto contra mí y me hablan con lengua pérfida.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Me asedian con odiosos discursos, me combaten sin motivo.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Por lo que me debieran amar, me acusan, y yo hago oración.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Me devuelven mal por bien, y odio a cambio de mi amor.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Ponlo bajo la mano de un impío, con el acusador a su derecha.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Cuando se le juzgue, salga condenado, y su oración sea pecado.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Acórtense sus días, y otro reciba su ministerio.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Que sus hijos queden huérfanos y viuda su mujer.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Anden sus hijos mendigando, errantes, arrojados de sus casas destruidas.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
El usurero aseche todos sus bienes, y sea presa de los extraños el fruto de su trabajo.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Nadie le muestre misericordia y ninguno se compadezca de sus huérfanos.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Sea su posteridad entregada al exterminio, extíngase su nombre en la primera generación.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
La culpa de sus padres sea recordada [por Yahvé], y el pecado de su madre no se borre.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Estén siempre ante los ojos de Yahvé, para que Él quite de la tierra su memoria;
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
pues no pensó en usar de misericordia, sino que persiguió al infortunado, al pobre, al afligido de corazón, para darle el golpe de muerte.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Amó la maldición. ¡Cáigale encima! No quiso la bendición. ¡Apártese de él!
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Se revistió de maldición como de una túnica; y le penetró como agua en sus entrañas, y como aceite en sus huesos.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Séale como manto que lo cubra, y como cinto con que siempre se ciña.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Tal pago tengan [de Yahvé] los que me acusan y los que profieren maldiciones contra mí.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Mas Tú, Yahvé, Señor mío, haz conmigo según la gloria de tu Nombre; sálvame, pues tu bondad es misericordiosa.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Porque yo soy un infortunado y pobre, y llevo en mí el corazón herido.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Como sombra que declina, me voy desvaneciendo; soy arrojado como la langosta.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Mis rodillas vacilan, debilitadas por el ayuno, y mi carne, enflaquecida, desfallece.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Y he venido a ser el escarnio de ellos; me miran, y hacen meneos de cabeza.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Ayúdame, Yahvé, Dios mío, sálvame conforme a tu misericordia.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Y sepan que aquí está tu mano, y que eres Tú, Yahvé, quien lo ha hecho.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Que ellos maldigan, pero Tú bendíceme. Véanse confundidos los que contra mí se levantan, mas alégrese tu siervo.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Sean cubiertos de ignominia los que me acusan, y envueltos en su confusión como en un manto.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Mi boca rebosará de alabanzas a Yahvé; en medio de la gran multitud cantaré sus glorias;
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
porque Él se mantuvo a la derecha de este pobre para salvarlo de sus jueces.
