Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Ó Deus do meu louvor, não te cales,
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Pois a bocca do impio e a bocca do enganador estão abertas contra mim: teem fallado contra mim com uma lingua mentirosa.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Elles me cercaram com palavras odiosas, e pelejaram contra mim sem causa.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Em recompensa do meu amor são meus adversarios: mas eu faço oração.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
E me deram mal pelo bem, e odio pelo meu amor.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Põe sobre elle um impio, e Satanaz esteja á sua direita.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Quando fôr julgado, saia condemnado; e a sua oração se lhe torne em peccado.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Sejam poucos os seus dias, e outro tome o seu officio.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Sejam orphãos os seus filhos, e viuva sua mulher.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Sejam vagabundos e pedintes os seus filhos, e busquem o pão dos seus logares desolados.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Lance o credor a mão a tudo quanto tenha, e despojem os estranhos o seu trabalho.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Não haja ninguem que se compadeça d'elle, nem haja quem favoreça os seus orphãos.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Desappareça a sua posteridade, o seu nome seja apagado na seguinte geração.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Esteja na memoria do Senhor a iniquidade de seus paes, e não se apague o peccado de sua mãe.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Antes estejam sempre perante o Senhor, para que faça desapparecer a sua memoria da terra.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Porquanto não se lembrou de fazer misericordia; antes perseguiu ao varão afflicto e ao necessitado, para que podesse até matar o quebrantado de coração.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Visto que amou a maldição, ella lhe sobrevenha, e assim como não desejou a benção, ella se affaste d'elle.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Assim como se vestiu de maldição, como d'um vestido, assim penetre ella nas suas entranhas como agua, e em seus ossos como azeite.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Seja para elle como o vestido que o cobre, e como cinto que o cinja sempre.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Seja este o galardão dos meus contrarios, da parte do Senhor, e dos que fallam mal contra a minha alma.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Mas tu, Deus Senhor, trata comigo por amor do teu nome, porque a tua misericordia é boa; livra-me,
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Pois estou afflicto e necessitado, e o meu coração está ferido dentro de mim.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Vou-me como a sombra que declina; sou sacudido como o gafanhoto.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
De jejuar estão enfraquecidos os meus joelhos, e a minha carne emmagrece.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
E ainda lhes sou opprobrio; quando me contemplam, movem as cabeças.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Ajuda-me, Senhor Deus meu, salva-me segundo a tua misericordia.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Para que saibam que esta é a tua mão, e que tu, Senhor, o fizeste.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Amaldiçoem elles, mas abençoa tu: quando se levantarem fiquem confundidos; e alegre-se o teu servo.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Vistam-se os meus adversarios de vergonha, e cubram-se com a sua propria confusão como com uma capa.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Louvarei grandemente ao Senhor com a minha bocca: louval-o-hei entre a multidão.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Pois se porá á mão direita do pobre, para o livrar dos que condemnam a sua alma.
