< Zsoltárok 109 >
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
