Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
In finem. Psalmus David.
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Deus, laudem meam ne tacueris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi; ego autem orabam.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dilectione mea.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Constitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Cum judicatur, exeat condemnatus; et oratio ejus fiat in peccatum.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat alter.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Fiant filii ejus orphani, et uxor ejus vidua.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Nutantes transferantur filii ejus et mendicent, et ejiciantur de habitationibus suis.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Scrutetur fœnerator omnem substantiam ejus, et diripiant alieni labores ejus.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Non sit illi adjutor, nec sit qui misereatur pupillis ejus.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Fiant nati ejus in interitum; in generatione una deleatur nomen ejus.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
In memoriam redeat iniquitas patrum ejus in conspectu Domini, et peccatum matris ejus non deleatur.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
pro eo quod non est recordatus facere misericordiam,
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
et persecutus est hominem inopem et mendicum, et compunctum corde, mortificare.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Et dilexit maledictionem, et veniet ei; et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum; et intravit sicut aqua in interiora ejus, et sicut oleum in ossibus ejus.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Fiat ei sicut vestimentum quo operitur, et sicut zona qua semper præcingitur.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Hoc opus eorum qui detrahunt mihi apud Dominum, et qui loquuntur mala adversus animam meam.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Et tu, Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum, quia suavis est misericordia tua.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Libera me, quia egenus et pauper ego sum, et cor meum conturbatum est intra me.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Sicut umbra cum declinat ablatus sum, et excussus sum sicut locustæ.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Genua mea infirmata sunt a jejunio, et caro mea immutata est propter oleum.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Et ego factus sum opprobrium illis; viderunt me, et moverunt capita sua.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Adjuva me, Domine Deus meus; salvum me fac secundum misericordiam tuam.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Et sciant quia manus tua hæc, et tu, Domine, fecisti eam.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me confundantur; servus autem tuus lætabitur.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Induantur qui detrahunt mihi pudore, et operiantur sicut diploide confusione sua.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Confitebor Domino nimis in ore meo, et in medio multorum laudabo eum:
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.
