Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Dem Vorsänger. Ein Psalm Davids. Gott, den ich rühme, schweige nicht!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Denn sie haben ihr gottloses und falsches Maul wider mich aufgetan; sie sagen mir Lügen ins Gesicht,
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
sie bieten gehässige Worte über mich herum und bekämpfen mich ohne Grund.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Dafür, daß ich sie liebe, sind sie mir feind; ich aber bete.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Sie beweisen mir Böses für Gutes und Haß für Liebe.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Bestelle einen Gesetzlosen über ihn, und ein Ankläger stehe zu seiner Rechten!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Wenn er gerichtet wird, so möge er schuldig gesprochen werden, und sein Gebet werde ihm zur Sünde!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Seiner Tage seien wenige, und sein Amt empfange ein anderer!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Seine Kinder sollen Waisen werden und sein Weib eine Witwe!
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Seine Kinder müssen umherwanken und betteln, hilfesuchend aus ihren Ruinen hervorkommen!
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Der Gläubiger nehme ihm alles weg, und Fremde sollen plündern, was er sich erworben.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Niemand gebe ihm Gnadenfrist, und keiner erbarme sich seiner Waisen!
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Seine Nachkommenschaft falle der Ausrottung anheim, ihr Name erlösche im zweiten Geschlecht!
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Seiner Väter Missetat müsse gedacht werden vor dem HERRN, und seiner Mutter Sünde werde nicht ausgetilgt!
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Der HERR habe sie beständig vor Augen, daß ihr Gedächtnis von der Erde vertilgt werde,
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
weil er nicht daran dachte, Barmherzigkeit zu üben, sondern den Elenden und Armen verfolgte und den Niedergeschlagenen, um ihn in den Tod zu treiben.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Da er den Fluch liebte, so komme er über ihn; und da er den Segen nicht begehrte, so sei er fern von ihm!
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Er zog den Fluch an wie sein Gewand; so dringe er in sein Inneres wie Wasser und wie Öl in seine Gebeine;
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
er sei ihm wie das Kleid, das er anzieht, und wie der Gurt, damit er sich ständig umgürtet!
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Das sei der Lohn meiner Ankläger vonseiten des HERRN, derer, welche Arges wider meine Seele reden!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Du aber, o HERR, mein Herr, handle mit mir um deines Namens willen; denn deine Gnade ist gut; darum errette mich!
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Denn ich bin elend und arm, und mein Herz ist verwundet in meiner Brust.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Wie ein Schatten, wenn er sich neigt, schleiche ich dahin; ich werde verscheucht wie eine Heuschrecke.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Meine Knie wanken vom Fasten, mein Fleisch magert gänzlich ab;
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
und ich bin ihnen zum Gespött geworden; wer mich sieht, schüttelt den Kopf.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Hilf mir, o HERR, mein Gott! Rette mich nach deiner Gnade,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
so wird man erkennen, daß dies deine Hand ist, daß du, HERR, solches getan hast.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Fluchen sie, so segne du; setzen sie sich wider mich, so müssen sie zuschanden werden; aber dein Knecht müsse sich freuen.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Meine Ankläger müssen Schmach anziehen und in ihre Schande sich hüllen wie in einen Mantel.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Ich will den HERRN laut preisen mit meinem Munde und inmitten vieler ihn rühmen,
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
weil er dem Armen zur Seite steht, ihn zu retten von denen, die ihn verurteilen.
