Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Auf den Siegesspender, von David, ein Lied. - Mein Gott, den ich lobpreise, sei nicht taub!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Sie öffnen gegen mich den frechen, falschen Mund; mit Lügenzungen reden sie zu nur
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
und überhäufen mich mit Hassesworten und feinden ohne Grund mich an.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Für meine Liebe klagen sie mich an; ich muß mich gar verteidigen.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Für Gutes haben sie für mich nur böse Wünsche, für meine Liebe Haß: -
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
"Man möge einen Frevler gegen ihn bestellen, daß er als Kläger gegen ihn auftrete!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Er gehe schuldig im Gericht hervor; fehlschlage ihm sein Rechten!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Nur wenig seien seine Tage; ein anderer nehme sein Erspartes!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Und seine Kinder sollen Waisen werden und seine Gattin Witwe!
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Unstet umherziehen und betteln sollen seine Kinder, aus ihren leeren Wohnungen verstoßen werden!
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Ein Wucherer belege seine ganze Habe mit Beschlag, und Fremde sollen sein Erworbnes plündern!
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Nicht einer bleibe ihm gewogen! Nicht einer schenke Mitleid seinen Waisen!
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Sein Stamm verfalle der Vernichtung; im zweiten Glied erlösche schon sein Name!
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Beim Herrn werd seiner Väter Schuld gedacht, und seiner Mutter Sünde werde nimmer ausgelöscht!
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Sie seien stets dem Herrn vor Augen, daß er vertilge ihr Gedächtnis von der Erde.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Denn er gedachte nimmer, Liebe zu erweisen, verfolgte elende und arme Leute und gab den Todesstoß zerbrochenen Herzen.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Weil ihm der Fluch so lieb und ihm sich leicht einstellte, dieweil das Segnen er nicht mochte, weil's ihm ferne lag,
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
dieweil den Fluch er wie sein eigen Kleid anlegte, wie Wasser in sein Inneres nahm und er wie Öl in seine Glieder drang,
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
so sei er ihm wie ein Gewand, das er als Hülle um sich legt, gleich einem Gürtel, den er ständig trägt!" -
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Vom Herrn geschehe also meinen Anklägern, die wider mich gar Schlimmes reden!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Du aber, Herr, mein Gott, befasse Dich mit mir um Deines Namens willen! Errette mich nach Deiner milden Huld!
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Denn ich bin bettelarm und leidend; mein Herz bricht mir im Leibe.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Gleich einem Schatten, der sich neigt, vergehe ich, bin hohl gleich einem Rauchfang.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Vor Fasten wanken mir die Knie; mein Leib zehrt ab, wird mager.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Ich bin ihr Spott; sie sehen mich und schütteln ihren Kopf. -
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Komm mir zu Hilfe, Herr, mein Gott! Errette mich nach Deiner Huld,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
damit sie innewerden, Deine Hand sei es, daß Du, Herr, solches tust!
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Sie mögen fluchen! Doch Du segne! So werden meine Widersacher voller Scham, Dein Diener aber voller Freude.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
In Schande müssen meine Ankläger sich kleiden, in ihre Scham sich hüllen wie in einen Mantel! -
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Dann danke ich dem Herrn mit lautem Munde und preise ihn inmitten Vieler,
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
daß er dem Armen steht zur Rechten, zur Hilfe gegen die, die ihn verklagen.
