< Zsoltárok 109 >

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
“For the leader of the music. A psalm of David.” O God of my praise! be not silent!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
For the mouths of the wicked and the deceitful are opened against me; They speak against me with a lying tongue.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
They assault me on every side with words of hatred; They fight against me without a cause.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
For my love they are my adversaries: But I give myself unto prayer.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
They repay me evil for good, And hatred for love.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Set thou a wicked man over him, And let an adversary stand at his right hand!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
When he is judged, may he be condemned, And may his prayer be a crime!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
May his days be few, And another take his office!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
May his children be fatherless, And his wife a widow!
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
May his children be vagabonds and beggars, And from their ruined dwellings seek their bread!
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
May a creditor seize on all that he hath, And a stranger plunder his substance!
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
May there be none to show him compassion, And none to pity his fatherless children!
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
May his posterity be cut off; In the next generation may his name be blotted out!
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
May the iniquity of his fathers be remembered by the LORD, And may the sin of his mother never be blotted out!
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
May they be before the LORD continually; And may he cut off their memory from the earth!
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Because he remembered not to show pity, But persecuted the afflicted and the poor man, And sought the death of the broken-hearted.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
As he loved cursing, let it come upon him; As he delighted not in blessing, let it be far from him!
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
May he be clothed with cursing as with a garment; May it enter like water into his bowels, And like oil into his bones!
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
May it be to him like the robe that covereth him, Like the girdle with which he is constantly girded!
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
May this be the wages of mine adversaries from the LORD, And of them that speak evil against me!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
But do thou, O LORD, my God! take part with me, For thine own name's sake! Because great is thy mercy, O deliver me!
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
For I am afflicted and needy, And my heart is wounded within me.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
I am going like a shadow; I am driven away as the locust.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
My knees totter from fasting, And my flesh faileth of fatness.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
I am a reproach to my enemies; They gaze at me; they shake their heads.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Help me, O LORD, my God! O save me, according to thy mercy!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
That they may know that this is thy hand; That thou, O Lord! hast done it!
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Let them curse, but do thou bless! When they arise, let them be put to shame; But let thy servant rejoice!
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
May my enemies be clothed with ignominy; May they be covered with their shame, as with a mantle!
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
I will earnestly praise the LORD with my lips; In the midst of the multitude I will praise him.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
For he standeth at the right hand of the poor, To save him from those who would condemn him.

< Zsoltárok 109 >