Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
HOLD not thy peace, O God of my praise;
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
For the mouth of the wicked and the mouth of the deceitful are opened against me: they have spoken against me with a lying tongue.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
They compassed me about also with words of hatred; and fought against me without a cause.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
For my love they are my adversaries: but I give myself unto prayer.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
And they have rewarded me evil for good, and hatred for my love.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Set thou a wicked man over him: and let Satan stand at his right hand.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
When he shall be judged, let him be condemned: and let his prayer become sin.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Let his days be few; and let another take his office.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Let his children be fatherless, and his wife a widow.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Let his children be continually vagabonds, and beg: let them seek their bread also out of their desolate places.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Let the extortioner catch all that he hath; and let the strangers spoil his labour.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Let there be none to extend mercy unto him: neither let there be any to favour his fatherless children.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Let his posterity be cut off; and in the generation following let their name be blotted out.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Let the iniquity of his fathers be remembered with the Lord; and let not the sin of his mother be blotted out.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Let them be before the Lord continually, that he may cut off the memory of them from the earth.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Because that he remembered not to shew mercy, but persecuted the poor and needy man, that he might even slay the broken in heart.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
As he loved cursing, so let it come unto him: as he delighted not in blessing, so let it be far from him.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
As he clothed himself with cursing like as with his garment, so let it come into his bowels like water, and like oil into his bones.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Let it be unto him as the garment which covereth him, and for a girdle wherewith he is girded continually.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Let this be the reward of mine adversaries from the Lord, and of them that speak evil against my soul.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
But do thou for me, O God the Lord, for thy name’s sake: because thy mercy is good, deliver thou me.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
For I am poor and needy, and my heart is wounded within me.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
I am gone like the shadow when it declineth: I am tossed up and down as the locust.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
My knees are weak through fasting; and my flesh faileth of fatness.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
I became also a reproach unto them: when they looked upon me they shaked their heads.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Help me, O Lord my God: O save me according to thy mercy:
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
That they may know that this is thy hand; that thou, Lord, hast done it.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Let them curse, but bless thou: when they arise, let them be ashamed; but let thy servant rejoice.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Let mine adversaries be clothed with shame, and let them cover themselves with their own confusion, as with a mantle.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
I will greatly praise the Lord with my mouth; yea, I will praise him among the multitude.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
For he shall stand at the right hand of the poor, to save him from those that condemn his soul.
