Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Kuom jatend wer. Zaburi mar Daudi. Yaye Nyasaye ma apako, kik ilingʼ,
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
nimar joma timbegi richo gi jo-miriambo osemonja gi wechegi; gisewuoyo kuomwa marach, adier gisewacho miriambo kuoma.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Gilwora koni gi koni gi weche mag achaya; gibuka maonge gima omiyo.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
An aherogi to gin to gimon koda. Gitimona kamano kata obedo ni an to alemonegi.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Gichula rach kar ber, kod achaya kar osiep.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Ket ngʼat marach mondo oked kod jasika; we jadonj ne ji mondo ochungʼ kode e bura.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Kiyale to mi mondo oyude gi ketho, kendo kata lemo molamo onego onyis kethone.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Mad ngʼad ndalone dok manok; kendo mad ngʼat machielo kaw tije.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Mad nyithinde dongʼ kiye kendo chiege dongʼ dhako ma chwore otho.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Mad nyithinde lokre jokwecho mabayo abaya; mad riembgi gia koda ka e miechgi mosekethore.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Mad jagope moro mak gige duto ma en-go kendo mad joma welo oyak mwandu duto moseloso.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Onego ngʼato kik timne ngʼwono kata kecho nyithinde modongʼ kiye.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Kothe duto mondo kargi olal nono, kendo nying-gi oruchi kik bedi e tiengʼ mabiro.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Mad Jehova Nyasaye sik kaparo richo mane wuonegi otimo; kendo mad richo min kik ruchi.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Richogi mondo osiki e nyim Jehova Nyasaye, eka mondo ongʼad kargi oko chuth e piny.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Nimar kane ongima to ne ok odewo timo ngʼwono, kar timo kamano to nosando jodhier, kaachiel gi joma ochando gi joma chunygi lit; nosandogi malit nyaka ne githo.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Nohero kwongʼo ji to koro mad kwongʼneno dogne; ne ok ohero gwedho ji omiyo koro mad gweth bed mabor kode.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Ne orwako kwongʼ ka nangane; mad kwongʼno koro donji e dende ka pi, mad gibud chokene ka mo.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Mad ochal nanga moumogo dende duto, kata kamba motweyego nyaka chiengʼ.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Mano ema mondo obed chudo, ma Jehova Nyasaye chulo joma donjona; mano e kaka onego otim ne joma wuoyo marach kuoma.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
To in, yaye Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto, timna maber nikech nyingi; konya nikech ber mar herani.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Nimar adhier kendo achando, kendo chunya winjo marach e iya.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Ndalona rumo mos mos ka tipo mar odhiambo kendo yamo uka ka det bonyo.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Chongena onyosore nikech onge gima acham, kendo adhero alokora choke lilo.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Alokora gima ijaro ne joma donjona; ka ginena to gitwenyona umgi ka gigoyona siboi.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Konya, yaye Jehova Nyasaye Nyasacha, resa kaluwore gi herani.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Mi mondo gingʼe ni achal kama nikech lweti, mi gingʼe ni lweti ema osetime, yaye Jehova Nyasaye.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Gin ginyalo kwongʼa to angʼeyo ni in ibiro gwedha; ka gimonja to ibiro kuodo wigi, to jatichni to biro bedo mamor.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Wichkuot maduongʼ biro mako joma donjona kendo gibiro rwako wichkuot ka kandho.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Abiro dhialo Jehova Nyasaye malich gi dhoga; abiro pake e dier oganda maduongʼ.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Nimar ochungʼ e bat korachwich mar ngʼat mochando, mondo ores ngimane kuom joma ngʼadone buch tho.
