Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Min Lovsangs Gud, ti ikke!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Thi de have opladt Ugudeligheds Mund og Falskheds Mund imod mig; de have talt imod mig med Løgnens Tunge,
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
og de have omringet mig med hadefulde Ord og stridt imod mig uden Aarsag.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Til Løn for min Kærlighed staa de mig imod, men jeg er stedse i Bøn.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Og de beviste mig ondt for godt, og Had for min Kærlighed.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Sæt en ugudelig over ham og lad en Anklager staa ved hans højre Haand!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Naar han dømmes, da lad ham gaa ud som skyldig, og lad hans Bøn blive tir Synd!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Hans Dage vorde faa, en anden annamme hans Embede!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Hans Børn vorde faderløse og hans Hustru Enke!
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Og lad hans Børn vanke hid og did og tigge, og lad dem fra deres øde Hjem søge om Føde!
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Lad Aagerkarlen kaste Garn ud efter alt det, han har, og fremmede røve Frugten af hans Arbejde.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Lad ham ikke finde nogen, som bevarer Miskundhed imod ham, og ingen forbarme sig over hans faderløse!
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Hans Fremtid vorde afskaaren, deres Navn vorde udslettet i andet Led!
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Hans Fædres Misgerning vorde ihukommet hos Herren og hans Moders Synd ikke udslettet!
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
De være Herren altid for Øje, og han udrydde deres Ihukommelse af Jorden;
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
fordi han ikke kom i Hu at gøre Miskundhed, men forfulgte en elendig og en fattig Mand og den, som var bedrøvet i Hjertet, for at dræbe ham.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Han elskede Forbandelse, den kom ogsaa over ham, og han havde ikke Lyst til Velsignelse, og den blev ogsaa langt fra ham.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Og han iførte sig Forbandelse som sit Klædebon, og den kom ind i ham som Vand og som Olie i hans Ben.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Den vorde ham som et Klædebon, hvilket han ifører sig, og som et Bælte, hvilket han altid ombinder sig med.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Dette er Lønnen fra Herren til dem, som staa mig imod, og som tale ondt imod min Sjæl!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Men du, Herre, Herre! gøre vel imod mig for dit Navns Skyld; red mig, fordi din Miskundhed er god.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Thi jeg er elendig og fattig, og mit Hjerte er saaret inden i mig.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Jeg svinder bort som en Skygge, naar den hælder, jeg bliver jaget bort som en Græshoppe.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Mine Knæ rave af Faste, og mit Kød er magert og har ingen Fedme.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Og jeg maa være deres Spot; de se mig, de ryste med deres Hoved.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Hjælp mig, Herre, min Gud! frels mig efter din Miskundhed,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
at de maa kende, at dette er din Haand; du, Herre! du har gjort det.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Forbande de, saa velsigner du, de rejse sig, men blive til Skamme, og din Tjener glædes.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Lad mine Modstandere iføres Forsmædelse og klædes med deres Skam som med en Kappe.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Jeg vil takke Herren højlig med min Mund, og jeg vil love ham midt iblandt mange;
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
thi han staar ved den fattiges højre Haand for at frelse ham fra dem, som dømme hans Sjæl.
