Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Přednímu zpěváku, žalm Davidův. Ó Bože chvály mé, nečiň se neslyše.
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Nebo ústa nešlechetného a ústa lstivá proti mně se otevřela, mluvili proti mně jazykem lživým.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
A slovy jizlivými osočili mne, válčí proti mně beze vší příčiny.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Protivili mi se za mé milování, ješto jsem se za ně modlíval.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Odplacují se mi zlým za dobré, a nenávistí za milování mé.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Postav nad ním bezbožníka, a protivník ať mu stojí po pravici.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Když před soudem stane, ať zůstane za nešlechetného, a prosba jeho budiž jemu k hříchu.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Budiž dnů jeho málo, a úřad jeho vezmi jiný.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Buďtež děti jeho sirotci, a žena jeho vdovou.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Buďtež běhouni a tuláci synové jeho, žebřete, vyhnáni jsouce z poustek svých.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Přitáhni k sobě lichevník všecko, cožkoli má, a úsilé jeho rozchvátejte cizí.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Nebudiž, kdo by mu chtěl milosrdenství prokázati, aniž buď, kdo by se smiloval nad sirotky jeho.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Potomci jeho z kořen vyťati buďte, v druhém kolenu vyhlazeno buď jméno jejich.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Přijdiž na pamět nepravost předků jeho před Hospodinem, a hřích matky jeho nebuď shlazen.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Buďtež před Hospodinem ustavičně, až by vyhladil z země památku jejich,
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Proto že nepamatoval, aby činil milosrdenství, ale protivenství činil člověku chudému a nuznému a sevřenému bolestí srdce, aby jej zamordoval.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Poněvadž miloval zlořečení, nechať přijde na něj; neměl líbosti v požehnání, nechať se vzdálí od něho.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
A tak budiž oblečen v zlořečenství jako v svůj oděv, a ať vejde do vnitřností jeho jako voda, a jako olej do kostí jeho.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Budiž jemu to jako plášť k přiodívání, a jako pás k ustavičnému opasování.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Taková mzda přijdiž mým protivníkům od Hospodina, a mluvícím zlé věci proti duši mé.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Ty pak, Hospodine Pane, nalož se mnou laskavě pro jméno své, nebo dobré jest milosrdenství tvé; vytrhni mne.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Jsemť zajisté chudý a nuzný, a srdce mé raněno jest u vnitřnostech mých.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Jako stín, když se nachyluje, ucházeti musím; honí se za mnou jako za kobylkou.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Kolena má klesají postem, a tělo mé vyschlo z tučnosti.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Nadto jsem jim za posměch; když mne uhlédají, potřásají hlavami svými.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Spomoz mi, ó Hospodine Bože můj, zachovej mne podlé milosrdenství svého,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Tak aby poznati mohli, že jest to ruka tvá, a že jsi ty, Hospodine, učinil to.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Nechť oni jakkoli zlořečí, ty dobrořeč; kteříž povstali, nechť se zastydí, aby se veselil služebník tvůj.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Buďtež oblečeni protivníci moji v zahanbení, a nechť se odějí jako pláštěm hanbou svou.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Slaviti budu Hospodina velice ústy svými, a u prostřed mnohých chváliti jej budu,
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Proto že stojí po pravici nuznému, aby ho zachoval od těch, kteříž odsuzují život jeho.
