< Zsoltárok 109 >

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
O Elohim Pathen koiham kathangvah ding, kei a kon in thipbeh leh gamla tah in umdan lang,
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
miphalouten eihousetna thujou eiseikhum teng u jong le thipbeh in umdan.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Thet umtah thucheng ho pum in eiumkim vel un, ajeh beihel'in eikisat piuvin ahi.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Keiman amaho hi kangailui amaho dinga kataolai hin amahon thepmosah teiding leh suhmang dingin eigong jingun ahi.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Amahon thilpha kabol ho thilse jengin eilethuh'un, kangailutna hi vetda nan eithuh'un ahi.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Amahon asei un, “Ama doudin miphalou khat hintungdoh un, achungthu kitan theina dinga athepmo sahding hinsol'un” atiuve.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Achungthu akitan teng amahi thepmosah uhitin, ataona chu chonsetnin simmu hite,
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Akum lhomsah uhite, michomkhat ama munna dinsah'u hite,
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
achate paneilou hisah uhitin aji meithai hisah'u hite,
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
achate khutdo a moh vahlele hiu henlang, inn gem in vah mang jeng uhen.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Bat le tham houvin a in alou chuleh anei agou kichom u hen, kholgam mihon asum lodoh jouse lahpeh uhen,
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
koimachan lungset dauhen; koimachan paneilouva um achate chu khoto dauhen.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Ason apah jouse thisoh hen. A inn sung pumpiu min jong akhang cheh a din lah doh in um mai hen.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Yahweh Pakai in apateu chonsetna ngaidam hihbeh hen, anu-u chonsetna jong lekhabua kon in kikahdoh hihbeh hen,
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Yahweh Pakai in achonsetnau geldoh jinghen, chuleh aminjong mihemten geldoh hihbeh hen.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Ajeh chu mi koima ngailut aneipoi, aman mivaichaho leh tahlelte abol genthei e, chuleh lung gentheite thina a adellut e.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Ama mi samset athanom in; tun nang ama sugoi tan. Aman midang phatthei aboh khapoi; tun nangman ama jong phatthei boh hih in.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Mi sapset hi amadinga aponsil, atwidon, abuneh tobang a angaito ahitai.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Tun amisapsetna chu hung kile henlang ama chunga pon bangin behdoh henlang angonga kong gah bangin kikhit chah hen,
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Tun hiche sapsetna hochu eiseise hole eidem demho chungah Yahweh Pakai engbolna chujohen.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Hinla O thaneipen Yahweh Pakai neidin pi in, nangma min khoto najal chun! Neihuh doh in ajeh chu nangma hi chutobangtah a pha le kitah nahi.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Ajeh chu keimahi mivaicha le tahlel tah kahin kalungthim hi ana behseh jenge.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Nilhah langa nisa lim achemang bang a mangthah ding kahi, min khaokhopi apaidoh banga eikipaidoh ahitai,
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Ka ann ngol na-a kon in kakengpah ho kisan atha aumtapon kavunleh kagu keubou kahitai.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Keima hi muntin a mi totnopna bep kahitan amahon eimu tenguleh noisena'in alu-u eiheikhum jiuvin ahi.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Nei kithopin O Yahweh Pakai, ka Pathen Elohim! Nami ngailutna longlou chun neihuhdoh'in.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Yahweh Pakai nangin ka chung ahi nangma natoh mong ahiti ahetchet nadiuvin musah'in.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Hiteng chuleh amahon eisapset nom u jongleh eisamseuhen ajeh chu nangman phatthei neiboh ding ahinai. Amahon eihin delkhum tenguleh jumna akimudiu ahi. Ahinla nasoh keimavang kipah a kagalkai ding ahi.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Eitaitom jingho vang jumna ponbanga akikhu khumdiu ahin, suhnem a aum nao chun ponbanga atomkhudiu ahi.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Ahinla kenvang Yahweh Pakai kom a kipathu kasei jingding mijouse kom a kasei choile ding ahi.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Ajeh chu Aman tahlelte adinpi jingin suhmang ding gohoa kon in ahuhdoh jingin ahi.

< Zsoltárok 109 >