< Zsoltárok 109 >

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Aka mawt ham David kah Tingtoenglung Kai kah koehnah Pathen aw hilphah boeh.
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Halang kah a ka neh hlangthai palat kah a ka te kai taengah ong uh tih a lai loh a honghi a thui uh.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Hmuhuetnah olka neh kai m'vael uh tih a honghi nen khaw kai n'nen uh.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Kai kah lungnah dongah kai n'khingkhoek uh cakhaw kai loh thangthuinah ka khueh pah.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Hno then te kai taengah boethae neh, kai kah lungnah te hmuhuetnah neh a khueh uh.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Anih te halang loh cawh saeh lamtah a bantang kut ah Satan pai pah saeh.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Anih te laitloek vaengah a halang phoe pah saeh lamtah a thangthuinah te tholh la poeh saeh.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
A hing tue khaw a bawn la om saeh lamtah, a cawhnah te hlang tloe loh rhawt saeh.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
A ca rhoek te cadah la, a yuu khaw nuhmai la om uh saeh.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
A ca rhoek khaw poeng poeng uh saeh lamtah buh bih uh saeh. A imrhong khui lamkah vawtthaih uh saeh.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
A khueh boeih te puhlah loh n'hlaeh saeh lamtah a thaphu te kholong loh poelyoe pah saeh.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Anih taengah sitlohnah aka khueh om boel saeh lamtah a ca cadah rhoek te aka rhen om boel saeh.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
A hmailong kah cadilcahma te phae la om saeh lamtah a ming khaw a tloe la hmata bal saeh.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
A napa rhoek kathaesainah te BOEIPA hmaiah poek saeh lamtah a manu kah tholhnah te hmata boel saeh.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
A tholhnah te BOEIPA hmaiah om taitu saeh lamtah amih poekkoepnah te diklai lamkah phae la om saeh.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Sitlohnah khueh ham poek pawt tih khodaeng lungma neh thinko aka paeng hlang te duek sak ham a hloem.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Rhunkhuennah te a lungnah dongah amah tlak thil saeh. Yoethennah khuiah a naem pawt dongah a taeng lamkah vikvik lakhla saeh.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Rhunkhuennah te khaw a himbai la bai saeh lamtah a kotak khuiah tui bangla, a rhuh khuiah khaw situi bangla kun pah saeh.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Amah te himbai cun bangla om pah saeh lamtah cihin bangla yen taitu saeh.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Hekah he BOEIPA taeng lamkah kai aka khingkhoek rhoek neh ka hinglu he a thae la aka thui rhoek kah thaphu la om saeh.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Tedae namah tah ka Boeipa Yahovah coeng ni. Na sitlohnah then te na ming ham, kai taengah saii lamtah n'huul lah.
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Kai tah mangdaeng neh khodaeng la ka om tih ka lungbuei khaw ka kotak ah thiip coeng.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Khokhawn a khuup vaengkah bangla ka khum tih kaisih bangla ka congpet.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Yaehnah dongah ka khuklu hlinghlawk tih ka pum dongkah ka tha khaw pim coeng.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Te vaengah kai he amih kah kokhahnah la ka om tih kai m'hmuh uh vaengah a lu a hinghuen uh.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
BOEIPA ka Pathen aw kai n'bom lah. Namah kah sitlohnah vanbangla kai n'khang lah.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Te vaengah BOEIPA namah loh na kut neh na saii te ming uh saeh.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Amih te thaephoei thil uh cakhaw namah loh yoethen na paek bitni. Tlai thil uh cakhaw yahpok uh saeh lamtah na sal loh a kohoe saeh.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Kai aka khingkhoek rhoek te mingthae loh a vuei uh vetih amamih kah yahopohnah loh hnikul bangla cun uh ni.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Ka ka neh a nah la BOEIPA ka uem vetih hlangping lakli ah amah te ka thangthen ni.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
A hinglu aka boe sak lamloh khang ham khodaeng kah bantang ah a pai pah.

< Zsoltárok 109 >