Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Gode! Na Dima nodosa! Amaiba: le, mae ouiya: le fima!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Wadela: i hamosu dunu amola ogogosu dunu da nama doagala: i. Ilia da na hou ogogolewane olelesa. Ilia da bai hame amomane nama udigili doagala: sa.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Na da ilima asigisa, amola ili fidima: ne Dima sia: ne gadosa. Be amomane, ilia da nama higale ha lai gala.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Na da ilima noga: i hou amola asigi hou hamosa. Be ilia nama wadela: i dabe iaha.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Nama ha lai dunuma fofada: ma: ne, ogogosu fofada: su dunu ilegema. Ema ha lai dunu da e diwaneya udidimu da defea.
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
E da fofada: nanu, dafawane wadela: i hou hamoi dagoi ba: mu da defea. Ea sia: ne gadosu amolawane da fofada: su ganodini, wadela: i sia: ne gadosu ba: mu da defea.
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
E da hedolo bogomu da defea. Amola ea bidi lamusa: hawa: hamosu, enoga gesoamu da defea.
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Ea mano da guluba: mano agoane ba: mu da defea. Amola ea uda da didalomu da defea.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Ea mano da diasu hamedene, udigili edegesa doulalalumu da defea. Dunu oda ilia da ea mano ilia diasu mebua esalebe, amodili sefasimu da defea.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Dunu ilima e da muni imunu gala, ilia ea gagui liligi huluanedafa samogemu da defea. Liligi huluane e bidi lamusa: hawa: hamoi, amo huluane ga fi dunu ilia lamu da defea.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Amola dunu afadafa da ema hamedafa dogolegemu da defea. Amola ea guluba: mano yolesi da enoga hamedafa ouligimu da defea.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Egaga fifi mabe huluane bogogia: mu da defea. Amola eno buga: le fifi mabe, ilia da ea dio gogolemu da defea.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Hina Gode da eso huluane ea aowalalia wadela: i hou dawa: lalumu da defea. Amola eme ea wadela: i hou hamedafa gogolema: ne olofomu da defea.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Hina Gode da eso huluane ilia wadela: i hou hamedafa gogolemu da defea. Be fa: no fifi mabe, ilia da ili hamedafa dawa: mu da defea.
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
Amo dunu da eno dunuma asigimusa: hamedafa dawa: i, amola e da hamedafa gagui dunu amola hahani dunu huluane se iawene fane legesu.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
E da dunu gagabui aligima: ne hanasa. Be e da gagabuiga aligimu da defea. E da enoma hahawane dogolegele hou imunu higasa. Amaiba: le, enoga ema hahawane dogolegele hou hame imunu da defea.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
E da eso huluane abula ga: nelala defele, e da eso huluane eno dunuma gagabui aligima: ne dawa: i. Ea gagabui da hima hano agoane ea da: i ganodini gasogimu da defea, amola ea gasa ganodini susuligi agoane gasogimu da defea.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Amo gagabui aligisu da hina: da: i abulaga sosobe agoane amola eso huluane bulu idinigibi agoane aligimu da defea.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Hina Gode! Na ha lai dunu ilia da nama lasogole sia: sa. Amo dunuma agoane se dabe ima.
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Be Na Ouligisudafa Hina Gode! Dia ilegele sia: i defele, na fidima. Amola na gaga: ma! Bai Di da Dia noga: idafa hou amola asigidafa hamosu dawa:
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Na da hame gagui amola hahanisa, amola na da se bagadedafa naba.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Na da daeya galu da: i baba agoai hedolowane alalolesimu agoai gala. Na da danuba: agoai, foga mini asi dagoi.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Na da ha: i hame nabeba: le, muguni gasa hamedene emo healesa. Na da: i da geloga: le gasa dabua heda: i.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Dunu ilia da naba: le oufesega: sa, amola ilia nama higale busa: gi fofoga: sa.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Na Hina Gode! Na fidima! Dia eso huluane mae fisili asigidafa hou, amoga na gaga: ma.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Di fawane da na gaga: su dunu. Na ha lai dunu, ilia amo dawa: digima: ne, Di hamoma.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Ilia da na aligima: ne gagabumu. Be Di da na hahawane esaloma: ne hamomu. Nama se iasu dunu, amo Di hasalasima. Na, Dia hawa: hamosu dunu, da hahawane ba: mu da defea.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Na ha lai dunu da gogosiamu da defea. Ilia gogosiasu da abula agoane ili dedebomu da defea.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Na da Hina Godema ha: giwane nodone wele sia: mu. Na da dunu ilia gilisisu amogai Ema nodone sia: mu.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Bai E da hame gagui dunu gaga: sa. Dunu mogili da hame gagui dunuma medoma: ne fofada: sa. Be Hina Gode da ili gaga: sa.
