Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

Ko e Hiva pe ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻE ʻOtua, kuo maʻu hoku loto; te u hiva mo ʻatu ʻae fakamālō ʻaki hoku nāunau.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Ke ʻā hake ʻae saliteli mo e haʻape: te u ʻa hengihengi hake pe au.

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

‌ʻE Sihova, te u fakamālō kiate koe ʻi he ʻao ʻoe kakai: pea te u hiva fakamālō kiate koe ʻi he ngaahi puleʻanga.

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

He ʻoku lahi hoʻo ʻaloʻofa ʻo māʻolunga hake ʻi he ngaahi langi: mo hoʻo moʻoni ʻoku aʻu atu ki he ngaahi ʻao.

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

‌ʻE ʻOtua, ke māʻolunga lahi hake koe ʻi he ngaahi langi: pea ke māʻolunga hake ho nāunau ʻi māmani kotoa pē;

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Koeʻuhi ke hao ʻaia ʻoku ke ʻofa ai ke ke fakamoʻui ʻaki ho nima toʻomataʻu, ʻo talia au.

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Kuo folofola ʻae ʻOtua ʻi heʻene māʻoniʻoni; te u fiefia, “Te u vaeua ʻa Sikemi, ʻo fuofua ʻae luo ʻo Sukote.

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

‌ʻOku ʻoʻoku ʻa Kiliati; ʻoku ʻoʻoku mo Manase; ko hono mālohi foki ʻo hoku ʻulu ʻa ʻIfalemi; ko ʻeku fai fono ʻa Siuta.

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

Ko ʻeku ipu kaukauʻanga ʻa Moape; te u lī hoku topuvaʻe ki ʻolunga ki ʻItomi; te u vikiviki koeʻuhi ko Filisitia.”

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Ko hai te ne ʻomi au ki he kolo mālohi? Ko hai te ne aʻutaki au ki ʻItomi?

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

‌ʻE ʻOtua, ʻe ʻikai, te ke fai ia, ʻa koe kuo ke liʻaki ʻakimautolu? Pea ʻikai te ke ʻalu atu, ʻE ʻOtua, mo ʻemau ngaahi kautau?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Ke ke tuku kiate kimautolu ʻae tokoni ʻi he mamahi: he ʻoku taʻeʻaonga ʻae tokoni ʻae tangata.

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

Ko e meʻa ʻi he ʻOtua te tau fai mālohi ai: he ko ia ia te ne malaki hifo hotau ngaahi fili.