Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

Oh Bog, moje srce je trdno; prepeval bom in dajal hvalo, celó s svojo slavo.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Zbudita se, plunka in harfa; jaz sam se bom zgodaj prebudil.

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

Hvalil te bom, oh Gospod, med ljudstvi in prepeval ti bom hvale med narodi.

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

Kajti tvoje usmiljenje je veliko nad nebom in tvoja resnica sega do oblakov.

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

Bodi povišan, oh Bog, nad nebo in tvoja slava nad vso zemljo,

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

da so tvoji ljubljeni lahko osvobojeni; reši s svojo desnico in mi odgovori.

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Bog je spregovoril v svoji svetosti: »Veselil se bom in razdelil bom Sihem in odmeril Sukótsko dolino.

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

Gileád je moj, Manáse je moj, tudi Efrájim je moč moje glave, Juda je moj postavodajalec.

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

Moáb je moj lonec za pranje, nad Edóm bom vrgel svoj čevelj, nad Filistejo bom slavil zmago.«

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Kdo me bo privedel v utrjeno mesto? Kdo me bo vodil v Edóm?

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Mar ne boš ti, oh Bog, ki si nas zavrgel? Ali ne boš ti, oh Bog, šel naprej z našimi vojskami?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Daj nam pomoč iz stiske, kajti zaman je človeška pomoč.

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

Z Bogom bomo delali hrabro, kajti on je ta, ki bo pomendral naše sovražnike.