Zsoltárok 108
1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
Dāvida dziesma. Ak Dievs, mana sirds ir droša, es dziedāšu un slavēšu ar dziesmām, mans gods arīdzan.
2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
Mostaties, stabules un kokles, ar ausekli es modīšos.
3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
Es Tev pateikšos, Kungs, starp ļaudīm, es Tev dziedāšu starp tautām.
4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
Jo Tava žēlastība ir liela līdz pat debesīm un Tava patiesība līdz augstiem padebešiem.
5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
Paaugstinājies, Dievs, pār debesīm un Savu godību pār visu pasauli,
6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
Lai Tavi mīļie top atsvabināti; atpestī caur Savu labo roku un paklausi mani.
7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
Dievs runā Tavā svētā vietā: “Par to Es priecājos. Es dalīšu Šehemi un mērošu Sukota leju.
8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
Gileāds Man pieder, ir Manasus Man pieder, Efraīms ir Manas galvas stiprums, Jūda ir Mans valdības zizlis.
9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
Moābs ir Mans mazgājamais trauks, Savu kurpi Es metu pār Edomu, par Fīlistu zemi Es gavilēju.”
10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
Kas mani vadīs tai stiprā pilsētā? Kas man pavadīs līdz Edomam?
11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
Vai ne Tu, Dievs, kas mūs biji atmetis un neizgāji, ak Dievs, ar mūsu karaspēku?
12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
Dod mums palīgu bēdu laikā, jo cilvēku pestīšana nav nekas.
13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.
Ar Dievu mēs darīsim stiprus darbus; Viņš saspārdīs mūsu spaidītājus.
