Zsoltárok 108
1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
A Song. A Psalm by David. My heart is steadfast, God. I will sing and I will make music with my soul.
2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
Wake up, harp and lyre! I will wake up the dawn.
3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
I will give thanks to you, LORD, among the nations. I will sing praises to you among the peoples.
4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
For your loving kindness is great above the heavens. Your faithfulness reaches to the skies.
5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
Be exalted, God, above the heavens! Let your glory be over all the earth.
6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
That your beloved may be delivered, save with your right hand, and answer us.
7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
God has spoken from his sanctuary: “In triumph, I will divide Shechem, and measure out the valley of Succoth.
8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
Gilead is mine. Manasseh is mine. Ephraim also is my helmet. Judah is my scepter.
9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
Moab is my wash pot. I will toss my sandal on Edom. I will shout over Philistia.”
10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
Who will bring me into the fortified city? Who will lead me to Edom?
11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
Haven’t you rejected us, God? You don’t go out, God, with our armies.
12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
Give us help against the enemy, for the help of man is vain.
13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.
Through God, we will do valiantly, for it is he who will tread down our enemies.
