Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

En Sang. En Salme af David.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Mit Hjerte er trøstigt, Gud, mit Hjerte er trøstigt; jeg vil synge og lovprise dig, vaagn op, min Ære!

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

Harpe og Citer, vaagn op, jeg vil vække Morgenrøden.

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

Jeg vil takke dig, HERRE, blandt Folkeslag, lovprise dig blandt Folkefærd;

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

thi din Miskundhed naar til Himlen, din Sandhed til Skyerne.

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Løft dig, o Gud, over Himlen, din Herlighed være over al Jorden!

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Til Frelse for dine elskede hjælp med din højre, bønhør os!

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

Gud talede i sin Helligdom: »Jeg vil udskifte Sikem med Jubel, udmaale Sukkots Dal;

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

mit er Gilead, mit er Manasse, Efraim er mit Hoveds Værn, Juda min Herskerstav,

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Moab min Vaskeskaal, paa Edom kaster jeg min Sko, over Filisterland jubler jeg.«

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Hvo bringer mig til den befæstede By, hvo leder mig hen til Edom?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Har du ikke, Gud, stødt os fra dig? Du ledsager ej vore Hære.

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

Giv os dog Hjælp mod Fjenden! Blændværk er Menneskers Støtte. Med Gud skal vi øve vældige Ting, vore Fjender træder han ned!