Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

Píseň a žalm Davidův. Hotovo jest srdce mé, Bože, zpívati a oslavovati tě budu, také i sláva má.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Probuď se loutno a harfo, když v svitání povstávám.

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

Slaviti tě budu mezi lidmi, Hospodine, a tobě žalmy prozpěvovati mezi národy.

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

Nebo nad nebesa větší jest milosrdenství tvé, a až k nejvyšším oblakům pravda tvá.

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

Vyvyšiž se nad nebesa, ó Bože, a nade všecku zemi sláva tvá.

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Ať jsou vysvobozeni milí tvoji, zachovávejž je pravicí svou, a vyslyš mne.

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Bůh mluvil skrze svatost svou; veseliti se budu, že budu děliti Sichem, a údolí Sochot že rozměřím.

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

Můjť jest Galád, můj i Manasses, a Efraim síla hlavy mé, Juda učitel můj.

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

Moáb medenice k umývání mému, na Edoma uvrhu obuv svou, proti Palestině troubiti budu.

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Kdo mne uvede do města hrazeného? Kdo mne zprovodí až do Idumejské země?

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Zdali ne ty, ó Bože, kterýž jsi nás byl zavrhl, a nevycházels, ó Bože, s vojsky našimi?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Uděliž nám pomoci proti nepříteli, nebo marná jest pomoc lidská.

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

V Bohu udatně sobě počínati budeme, a on pošlapá nepřátely naše.