Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

Pjesma. Psalam. Davidov. Moje je srce sigurno, Bože, sigurno je srce moje: pjevat ću i svirati.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Probudi se, dušo moja! Probudi se, harfo i citaro! Probudit ću zoru jutarnju.

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

Hvalit ću te, Jahve, među narodima, među pucima tebi ću pjevati,

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

jer do neba je dobrota tvoja, do oblaka tvoja vjernost.

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

Uzvisi se, Bože, nad nebesa, slava tvoja nek' je nad svom zemljom!

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Da ti se ljubimci izbave, desnicom pomozi, usliši nas!

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Bog reče u svom Svetištu: “Šekem ću razdijelit' kličući, dolinu ću Sukot izmjeriti.

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

Moj je Gilead, moj Manaše, Efrajim mi kaciga, Judeja žezlo moje!

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

Moab je sud iz kojeg se umivam, na Edom ću baciti obuću, nad Filistejcem slaviti pobjedu!”

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Tko će me dovesti do utvrđena grada, tko će me dovesti do Edoma?

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Zar nećeš ti, o Bože, što nas odbaci? Zar nećeš više, Bože, sa četama našim?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Pomozi nam protiv dušmana, jer je ljudska pomoć ništavna!

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

S Božjom pomoću hrabro ćemo se boriti, Bog će zgaziti naše dušmane.