< Zsoltárok 107 >
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.