Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Prisa Herren, for han er god, for æveleg varer hans miskunn!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
So segjer Herrens utløyste, som han hev løyst ut or naudi,
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
som han hev sanka i hop frå landi, frå aust og frå vest, frå nord og frå havet.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
Dei for vilt i øydemarki, i vegløysa, dei fann ingen by til å bu i.
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
Hungrige og tyrste var dei, deira sjæl vanmegtast i deim.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Då ropa dei til Herren i si naud, or deira trengslor fria han deim ut,
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
og han førde deim på rett veg, so dei gjekk til ein by dei kunde bu i.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni,
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
for han metta den tyrste sjæl, og den hungrige sjæl fyllte han med godt.
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
Dei sat i myrker og daudeskugge, bundne i stakarsdom og jarn,
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
av di dei hadde tråssa mot Guds ord og vanvyrdt råderne frå den Høgste.
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
Og han bøygde deira hjarto med liding, dei snåva, og der var ingen hjelpar.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Då ropa dei til Herren i si naud, frå deira trengslor frelste han deim.
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
Han førde deim ut or myrker og daudeskugge, og deira band reiv han sund.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni;
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
for han krasa koparportar og hogg sund jarnbommar.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
Dårar var dei for sin brotsveg, og for sine misgjerningar vart dei plåga.
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
Deira sjæl vart leid av all mat, og dei kom nær til daudens portar.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Då ropa dei til Herren i si naud; frå deira trengslor frelste han deim.
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
Han sende sitt ord og lækte deim og berga deim frå deira graver.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
og ofra takkoffer og fortelja um hans verk med fagnad.
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
Dei som for ut på havet med skip, og som dreiv handel på dei store vatni,
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
dei såg Herrens gjerningar og hans underverk på djupet.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
Han tala og let det koma ein stormvind, og denne reiste havsens bylgjor.
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
Dei for upp imot himmelen, dei for ned i djupi, deira sjæl miste modet i ulukka.
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
Dei raga og tumla som drukne, og all deira visdom vart til inkjes.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
Då ropa dei til Herren i si naud, or deira trengslor førde han deim ut.
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
Han let storm verta til stilla, og bylgjorne kringum deim tagna.
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
Og dei vart glade då dei lagde seg, og han førde deim til den hamni dei ynskte.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Dei skal prisa Herren for hans miskunn og for hans under mot menneskjeborni
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
og høglova honom i folkesamling og lovsyngja honom der dei gamle sit saman.
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
Han gjorde elvar til ei øydemark og vatskjeldor til eit turrlende,
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
fruktsamt land til ei saltheid, for deira vondskap skuld, som budde der.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
Han gjorde øydemark til innsjø og turrlende til vatskjeldor.
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
Og han let hungrige bu der, og dei bygde ein by til å bu i.
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
Og dei sådde åkrar og planta vinhagar, og dei fekk grøda til å hausta.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
Og han velsigna deim, og dei auka mykje, og av fe gav han deim ikkje lite.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
So minka dei att og vart nedbøygde av trykk og trengsla og sorg.
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
Han som renner ut vanvyrdnad yver hovdingar og let deim villast i veglaus øydemark,
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
han lyfte upp den fatige or vesaldomen og auka ætterne som ei hjord.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
Dei ærlege ser det og gled seg, og all vondskap let att sin munn.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Den som er vis, han gjeve gaum etter dette, og dei må merke Herrens nådegjerningar.
