Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Louez l’Éternel, car il est bon, Car sa miséricorde dure à toujours!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Qu’ainsi disent les rachetés de l’Éternel, Ceux qu’il a délivrés de la main de l’ennemi,
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
Et qu’il a rassemblés de tous les pays, De l’orient et de l’occident, du nord et de la mer!
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
Ils erraient dans le désert, ils marchaient dans la solitude, Sans trouver une ville où ils pussent habiter.
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
Ils souffraient de la faim et de la soif; Leur âme était languissante.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
Il les conduisit par le droit chemin, Pour qu’ils arrivassent dans une ville habitable.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
Car il a satisfait l’âme altérée, Il a comblé de biens l’âme affamée.
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
Ceux qui avaient pour demeure les ténèbres et l’ombre de la mort Vivaient captifs dans la misère et dans les chaînes,
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
Parce qu’ils s’étaient révoltés contre les paroles de Dieu, Parce qu’ils avaient méprisé le conseil du Très-Haut.
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
Il humilia leur cœur par la souffrance; Ils succombèrent, et personne ne les secourut.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
Il les fit sortir des ténèbres et de l’ombre de la mort, Et il rompit leurs liens.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
Car il a brisé les portes d’airain, Il a rompu les verrous de fer.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
Les insensés, par leur conduite coupable Et par leurs iniquités, s’étaient rendus malheureux.
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
Leur âme avait en horreur toute nourriture, Et ils touchaient aux portes de la mort.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
Il envoya sa parole et les guérit, Il les fit échapper de la fosse.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
Qu’ils offrent des sacrifices d’actions de grâces, Et qu’ils publient ses œuvres avec des cris de joie!
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
Ceux qui étaient descendus sur la mer dans des navires, Et qui travaillaient sur les grandes eaux,
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
Ceux-là virent les œuvres de l’Éternel Et ses merveilles au milieu de l’abîme.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
Il dit, et il fit souffler la tempête, Qui souleva les flots de la mer.
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
Ils montaient vers les cieux, ils descendaient dans l’abîme; Leur âme était éperdue en face du danger;
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
Saisis de vertige, ils chancelaient comme un homme ivre, Et toute leur habileté était anéantie.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
Il arrêta la tempête, ramena le calme, Et les ondes se turent.
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
Ils se réjouirent de ce qu’elles s’étaient apaisées, Et l’Éternel les conduisit au port désiré.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
Qu’ils l’exaltent dans l’assemblée du peuple, Et qu’ils le célèbrent dans la réunion des anciens!
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
Il change les fleuves en désert, Et les sources d’eaux en terre desséchée,
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
Le pays fertile en pays salé, A cause de la méchanceté de ses habitants.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
Il change le désert en étang, Et la terre aride en sources d’eaux,
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
Et il y établit ceux qui sont affamés. Ils fondent une ville pour l’habiter;
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
Ils ensemencent des champs, plantent des vignes, Et ils en recueillent les produits.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
Il les bénit, et ils deviennent très nombreux, Et il ne diminue point leur bétail.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
Sont-ils amoindris et humiliés Par l’oppression, le malheur et la souffrance;
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
Verse-t-il le mépris sur les grands, Les fait-il errer dans des déserts sans chemin,
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
Il relève l’indigent et le délivre de la misère, Il multiplie les familles comme des troupeaux.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
Les hommes droits le voient et se réjouissent, Mais toute iniquité ferme la bouche.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Que celui qui est sage prenne garde à ces choses, Et qu’il soit attentif aux bontés de l’Éternel.
