Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
BOOK FIFTH: Oh give thanks unto the Lord; for he is good; for unto eternity endureth his kindness.
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Thus let the Lord's redeemed say, even those whom he hath redeemed from the hand of the adversary;
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
And whom he hath gathered out of the [various] lands, from the east, and from the west, from the north, and from the sea.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
They wandered about in the wilderness, in the desert path; they could not find an inhabited city:
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
Hungry and thirsty, their soul within them fainted.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Then they cried unto the Lord when they were in distress, [and] out of their afflictions he delivered them.
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
And he led them forth on the right way, that they might go to an inhabited city.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
They [therefore] shall give thanks unto the Lord for his kindness, and [proclaim] his wonders to the children of men!
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
For he satisfied the longing soul, and the hungry soul he filled with good.—
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
Such as sit in darkness and in the shadow of death, bound in misery and [fetters of] iron; —
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
Because they have rebelled against the words of God, and have contemned the counsel of the Most High;
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
And he humbled with trouble their heart; they stumbled, and there was none to help;
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
But when they cry unto the Lord when they are in distress, he saveth them out of their afflictions;
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
He bringeth them out of darkness and the shadow of death, and teareth their bands asunder.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
They [therefore] shall give thanks unto the Lord for his kindness, and [proclaim] his wonders to the children of men!
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
For he hath broken the doors of copper, and the bolts of iron hath he hewn asunder.—
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
Fools, because of their transgression, and because of their iniquities, are afflicted.
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
All manner of food their soul abhorreth; and they draw near unto the gates of death;
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
But when they cry unto the Lord when they are in distress, he saveth them out of their afflictions.
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
He sendeth his word and healeth them, and delivereth them from their graves.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
They [therefore] shall give thanks unto the Lord for his kindness, and [proclaim] his wonders to the children of men!
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
They shall also sacrifice the sacrifices of thanksgiving, and relate his deeds with joyful song.—
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
They who go down to the sea in ships, who do business on great waters; —
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
These have seen the works of the Lord, and his wonders on the deep.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
For he spoke, and he raised the stormy wind, which lifteth up its waves.
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
They would mount up to heaven, they would go down to the depths: their soul was melted because of their danger.
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
They would reel to and fro, and stagger like a drunken man, and all their wisdom was exhausted.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
And they cried unto the Lord when they were in distress, and he brought them out of their afflictions.
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
He calmed the storm into a whisper, and stilled were the waves of the sea.
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
And they were rejoiced because they were silent: and then he guided them unto their desired haven.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
They [therefore] shall give thanks unto the Lord for his kindness, and [proclaim] his wonders to the children of men!
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
And they must exalt him in the congregation of the people, and in the assembly of the elders must they praise him.—
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
He changeth rivers into a wilderness, and water-springs into parched ground;
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
A fruitful land into a salty waste, for the wickedness of those that dwell therein.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
He changeth the wilderness into a pool of water, and desert land into water-springs.
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
And there he causeth to dwell the hungry, that they may found an inhabited city;
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
And they sow fields, and plant vineyards, that they may yield the fruits of the [annual] product.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
He also blesseth them, and they multiply greatly, and he suffereth not their cattle to diminish.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
They were also diminished and bowed low through oppression, misfortune, and sorrow:
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
He [then] poureth contempt upon princes, and causeth them to wander in a pathless wilderness.
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
And he exalteth the needy from misery, and maketh [his] families like flocks.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
The righteous shall see it, and rejoice; but all wickedness shall stop her mouth.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Whoever is wise, let him observe these things, and let [all] understand the kindness of the Lord.
