Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Brengt Jahweh dank, want Hij is goed, En zijn genade duurt eeuwig!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Zo moeten getuigen, die door Jahweh verlost zijn, En door Hem uit de nood zijn gered;
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
Die Hij van alle kant hierheen heeft gebracht, Van oost en west, van noord en zuid.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
Sommigen doolden in woestijn en wildernis rond, Zonder de weg naar hun woonplaats te vinden;
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
Ze leden honger en dorst, En hun leven verkwijnde.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
Hij bracht ze weer op de veilige weg, Zodat ze hun woonplaats bereikten.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
Want den dorstige heeft Hij gelaafd, Den hongerige heeft Hij verzadigd!
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
Anderen zaten in duister en donker, In ellende en boeien gekluisterd;
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
Want ze hadden zich tegen Gods geboden verzet, En de vermaning van den Allerhoogste veracht;
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
Zo was door rampspoed de moed hun ontzonken, En reddeloos stortten ze neer.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
Hij haalde ze uit het duister en donker, En verbrak hun boeien.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
Want metalen poorten heeft Hij verbrijzeld, Ijzeren grendels in stukken geslagen!
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
Anderen werden ziek door hun zondige wandel, Hadden smarten te lijden om hun schuld;
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
Alle voedsel begon hun te walgen, En ze stonden al dicht bij de poorten des doods.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten.
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
Hij sprak: en ze werden genezen, En Hij ontrukte hen weer aan het graf.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
Laat ze dankoffers brengen, En jubelend zijn werken vermelden!
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
Anderen staken op schepen in zee, Om handel te drijven op de onmetelijke wateren.
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
Ook zij hebben Jahweh’s werken aanschouwd, In de kolken zijn wonderen.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
Hij sprak: en er stak een stormwind op, Die zwiepte de golven omhoog;
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
Ze vlogen op naar de hemel, ploften neer in de diepten, En vergingen van angst;
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
Ze rolden en tuimelden, als waren ze dronken, En al hun zeemanschap was tevergeefs.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
Hij bedaarde de storm tot een bries, En de golven legden zich neer;
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
Wat waren ze blij, toen het kalm was geworden, En Hij hen naar de verbeide haven geleidde!
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
Hem in de volksgemeente roemen, Hem in de raad der oudsten prijzen!
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
Rivieren maakt Hij tot steppe, Waterbronnen tot dorstige grond;
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
Vruchtbaar land tot zilte bodem, Om de boosheid van zijn bewoners.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
Maar van de steppe maakt Hij een vijver, Waterbronnen van het dorre land;
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
Daar zet Hij de hongerigen neer, Om er zich een woonplaats te stichten.
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
Ze bezaaien hun akkers, beplanten hun gaarden, En oogsten hun vruchten.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
Hij zegent hen: ze worden zeer talrijk, En Hij vermeerdert hun vee.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
En nemen ze af in getal, en gaan ze ten onder Door verdrukking, ellende en jammer:
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
Dan geeft Hij de tyrannen prijs aan de schande, En laat ze door de wildernis dolen.
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
Maar den arme heft Hij uit de ellende weer op, En maakt zijn geslacht weer talrijk als kudden:
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
De vromen zien het, en juichen; Maar wat boos is, zwijgt stil.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Wie wijs is, neemt het ter harte, En beseft de goedheid van Jahweh!
