Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Halleluja! Lov HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Saa skal HERRENS genløste sige, de, han løste af Fjendens Haand
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
og samlede ind fra Landene, fra Øst og Vest, fra Nord og fra Havet.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
I den øde Ørk for de vild, fandt ikke Vej til beboet By,
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
de led baade Sult og Tørst, deres Sjæl var ved at vansmægte;
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
men de raabte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
og førte dem ad rette Vej, saa de kom til beboet By.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
Thi han mætted den vansmægtende Sjæl og fyldte den sultne med godt.
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
De sad i Mulm og Mørke, bundne i Pine og Jern,
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
fordi de havde staaet Guds Ord imod og ringeagtet den Højestes Raad.
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
Deres Hjerte var knuget af Kummer, de faldt, der var ingen, som hjalp;
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
men de raabte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
førte dem ud af Mørket og Mulmet og sønderrev deres Baand.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
Thi han sprængte Døre af Kobber og sønderslog Slaaer af Jern.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
De sygnede hen for Synd og led for Brødes Skyld,
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
de væmmedes ved al Slags Mad, de kom Dødens Porte nær;
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
men de raabte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
sendte sit Ord og lægede dem og frelste deres Liv fra Graven.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
og ofre Lovprisningsofre og med Jubel forkynde hans Gerninger.
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
De for ud paa Havet i Skibe, drev Handel paa vældige Vande,
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
blev Vidne til HERRENS Gerninger, hans Underværker i Dybet;
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
han bød, og et Stormvejr rejste sig, Bølgerne taarnedes op;
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
mod Himlen steg de, i Dybet sank de, i Ulykken svandt deres Mod;
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
de tumled og raved som drukne, borte var al deres Visdom;
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
men de raabte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
skiftede Stormen til Stille, saa Havets Bølger tav;
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
og glade blev de, fordi det stilned; han førte dem til Havnen, de søgte.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn,
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham i de Ældstes Kreds!
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
Floder gør han til Ørken og Kilder til øde Land,
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
til Saltsteppe frugtbart Land for Ondskabens Skyld hos dem, som bor der.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
Ørken gør han til Vanddrag, det tørre Land til Kilder;
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
der lader han sultne bo, saa de grunder en By at bo i,
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
tilsaar Marker og planter Vin og høster Afgrødens Frugt.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
Han velsigner dem, de bliver mange, han lader det ikke skorte paa Kvæg.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
De bliver faa og segner under Modgangs og Kummers Tryk,
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
han udøser Haan over Fyrster og lader dem rave i vejløst Øde.
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
Men han løfter den fattige op af hans Nød og gør deres Slægter som Hjorde;
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
de oprigtige ser det og glædes, men al Ondskab lukker sin Mund.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Hvo som er viis, han mærke sig det og lægge sig HERRENS Naade paa Sinde!
