Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Priser Herren! thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig.
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Det maa de sige, som ere genløste af Herren, de, han har genløst af Modstanderens Haand,
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
og de, som han har samlet hjem fra Landene, fra Øster og fra Vester, fra Norden og fra Havet.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
De fore vild i Ørken, paa en øde Vej, de fandt ingen Stad, som de kunde bo udi;
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
de vare hungrige og tørstige tillige; deres Sjæl vansmægtede i dem.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han friede dem af deres Trængsler.
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
Og han førte dem paa den rette Vej, at de gik til en Stad, som de kunde bo udi.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
thi han har mættet en tørstig Sjæl og har fyldt en hungrig Sjæl med godt.
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
De sade i Mørke, og i Dødens Skygge, bundne i Elendighed og Jern;
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
thi de havde været genstridige imod Guds Ord og havde foragtet den Højestes Raad;
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
og han ydmygede deres Hjerter ved Lidelse; de styrtede, og der var ingen Hjælper.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
Han udførte dem af Mørket og Dødens Skygge og sønderrev deres Baand.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn;
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
thi han har sønderbrudt Kobberporte og sønderhugget Jernslaaer.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
De Daarer! de bleve plagede for deres Overtrædelsers Vej og for deres Misgerningers Skyld.
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
Deres Sjæl fik Vederstyggelighed til al Mad, og de kom nær til Dødens Porte.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, han frelste dem af deres Trængsler.
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
Han sendte sit Ord og helbredede dem og reddede dem fra deres Grave.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
og ofre Takofre og fortælle hans Gerninger med Frydesang.
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
De fore ud paa Havet i Skibe, de udrettede deres Gerning paa de store Vande,
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
de saa Herrens Gerninger og hans Underværker paa Dybet.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
Han bød og lod et Stormvejr rejse sig, og det opløftede dets Bølger.
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
De fore op imod Himmelen, de fore ned i Afgrundene, deres Sjæl forsagede under Ulykken.
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
De dreves omkring og ravede som den drukne, og al deres Visdom var udtømt.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
Og de raabte til Herren, da de vare i Angest, og han udførte dem af deres Trængsler.
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
Han lod Stormen stille af, og Bølgerne lagde sig.
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
Da bleve de glade, at disse vare blevne stille; og han førte dem i Havn efter deres Begæring.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Lad dem takke Herren for hans Miskundhed og for alle hans underfulde Gerninger imod Menneskens Børn
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
og ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham der, hvor de gamle sidde.
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
Han gjorde Floder til en Ørk og Kildegrund til tørre Steder;
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
et frugtbart Land til Saltland for deres Ondskabs Skyld, som boede deri.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
Han gjorde Ørken til en vandrig Sø og tørt Land til Kildegrund.
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
Og han lod de hungrige bo der, og de grundede en Stad, som de kunde bo udi.
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
Og de besaaede Agre og plantede Vingaarde, og disse bare Frugt til Indtægt.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
Og han velsignede dem, og de bleve saare formerede, og han formindskede ikke deres Kvæg.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
Derefter bleve de formindskede og nedbøjede af Trængsel, Ulykke og Bedrøvelse.
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
Han udøser Foragt over Fyrster og lader dem fare vild i den vejløse Ørk.
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
Men han ophøjede en fattig af Elendighed og satte Slægterne som Hjorde.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
De oprigtige skulle se det og glæde sig; men al Uretfærdighed har lukket sin Mund til.
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Hvo er viis, at han bevarer disse Ting og forstaar Herrens Miskundhed!
