Zsoltárok 107
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Hvalite Jahvu jer je dobar, jer je dovijeka ljubav njegova!
2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
Tako nek' reknu svi otkupljenici koje Jahve otkupi iz ruke dušmanske
3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
i koje skupi iz svih zemalja, s istoka i sa zapada, sa sjevera i s juga.
4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
Lutahu pustinjom, u samoći pustoj, puta ne nalazeć' do naseljena grada.
5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
Gladni su bili, žeđu izmoreni, duša je klonula u njima.
6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi, i on ih istrže iz svih nevolja.
7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
Pravim ih putem pÓovede da stignu ka gradu naseljenu.
8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
Jer gladnu dušu on nasiti, dušu izgladnjelu on napuni dobrima.
10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
U mraku sjeđahu i u tmini, sputani bijedom i gvožđima,
11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
jer su prkosili besjedama Božjim i prezreli naum Svevišnjega.
12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
Srce im stoga skrši patnjama: posrtahu, a ne bješe nikog da im pomogne.
13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
Izvede ih iz tmina i mraka, raskide okove njihove.
15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
Jer razbi vrata mjedena i gvozdene polomi zasune.
17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
Zbog svojih bezakonja bolovahu oni, ispaštajuć' svoje opačine:
18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
svako se jelo gadilo duši njihovoj, do vrata smrti oni dođoše.
19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
Riječ svoju posla da ih ozdravi i život im spasi od jame grobne.
21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
Nek' prinose žrtve zahvalnice i kličući nek' djela njegova kazuju!
23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
Oni koji lađama zaploviše morem da po vodama silnim trguju:
24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
oni vidješe djela Jahvina, čudesa njegova na pučini.
25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
On reče i olujni se vjetar uzvitla što u visinu diže valove mora.
26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
Do neba se dizahu, u bezdan se spuštahu, u nevolji duša im ginula.
27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
Teturahu i posrtahu kao pijani, sva ih je mudrost izdala.
28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
Smiri oluju u tih povjetarac, valovi morski umukoše.
30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
Obradovaše se tišini, u željenu luku on ih povede.
31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
Neka ga uzvisuju u narodnom zboru, neka ga hvale u vijeću staraca!
33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
On pretvori rijeke u pustinju, a izvore vodene u žednu zemlju;
34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
plodonosnu zemlju u slanu pustaru zbog zloće žitelja njezinih.
35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
On obrati pustinju u jezero, a zemlju suhu u vodene izvore
36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
i naseli ondje izgladnjele te podigoše grad gdje će živjeti.
37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
Zasijaše njive, posadiše vinograde što im doniješe obilnu ljetinu.
38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
I on ih blagoslovi te se namnožiše silno i stada im se ne smanjiše.
39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
Prorijeđeni bjehu i prezreni pod teretom patnja i nevolja.
40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
Onaj što izlijeva prezir na knezove pusti ih da po bespuću pustom lutaju.
41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
Iz nevolje pÓodiže ubogog i obitelji k'o stada ÓumnožÄi.
42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
Videć' to, čestiti neka se raduju, a zloća neka sebi usta začepi!
43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
Tko je mudar nek' o svemu tom razmišlja i nek' uvidi dobrotu Jahvinu!
