Zsoltárok 106
1 Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
Halleluja! Looft Jahweh, want Hij is goed En zijn genade duurt eeuwig!
2 Ki mondhatja el az Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minden dicséretét?
Wie kan Jahweh’s machtige daden vermelden, En heel zijn glorie verkonden?
3 Boldogok, akik megőrzik a jogot, aki igazságot mível minden időben.
Gelukkig hij, die de wet onderhoudt, En altijd het goede blijft doen!
4 Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,
Wees ons indachtig, o Jahweh, Om uw liefde voor uw volk; Zoek ons op met uw heil,
5 hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.
Opdat wij het geluk uwer vrienden aanschouwen, Met uw blijde volk ons verblijden, Met uw erfdeel mogen roemen!
6 Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.
Ach, wij hebben gezondigd met onze vaderen, Wij hebben misdreven en kwaad gedaan!
7 Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.
Onze vaderen in Egypte Hebben al niet op uw wonderen gelet; En zonder aan uw talrijke gunsten te denken, Zich bij de Rode Zee tegen den Allerhoogste verzet!
8 Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.
Toch redde Hij hen om wille van zijn Naam, En om zijn almacht te tonen:
9 Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.
Hij bedreigde de Rode Zee, ze liep droog, Hij leidde hen tussen de golven als door een uitgedroogd land.
10 Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;
Hij redde hen uit de hand van hun haters, Verloste hen uit de macht van hun vijand;
11 vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.
De wateren spoelden over hun vijanden heen, En geen bleef er over!
12 És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.
Toen sloegen ze geloof aan zijn woorden, En zongen zijn lof.
13 Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:
Maar spoedig waren ze weer zijn werken vergeten, En wachtten zijn raadsbesluiten niet af;
14 vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkísértették Istent a sivatagban;
Ze gaven zich in de woestijn aan hun gulzigheid over, En stelden God op de proef in de steppe.
15 meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.
Hij schonk hun wat ze Hem vroegen, Maar Hij liet ze er spoedig van walgen.
16 Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
Daarna werden ze in hun kamp afgunstig op Moses, En op Aäron, aan Jahweh gewijd.
17 Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte Abírám községét;
Maar de aarde spleet open, zwolg Datan in, En bedolf de bent van Abiram;
18 tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.
Vuur verbrandde hun aanhang, Vlammen verteerden de bozen!
19 készítettek borjút a Chórébnél, s leborultak öntött kép előtt.
Dan maakten ze een kalf bij de Horeb, En wierpen zich voor een afgietsel neer;
20 Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.
Ze verruilden hun Glorie Voor het beeld van een grasvretend rund.
21 Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,
Ze vergaten God, hun Verlosser Die grote dingen in Egypte had gedaan,
22 csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.
Wonderwerken in het land van Cham, Ontzaglijke daden bij de Rode Zee.
23 Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.
En zeker had Hij hun verdelging beslist, Als Moses, zijn geliefde, er niet was geweest; Maar deze stelde zich tegen Hem in de bres, Om Hem te weerhouden, hen in zijn toorn te vernielen.
24 Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;
Later versmaadden ze het heerlijke land, En sloegen geen geloof aan zijn woord;
25 zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.
Ze begonnen in hun tenten te morren, En luisterden niet naar Jahweh’s stem.
26 Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,
Toen stak Hij zijn hand tegen hen op: Hij zou ze neerslaan in de woestijn,
27 s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.
Hun zaad verstrooien onder de volken, Ze over vreemde landen verspreiden!
28 Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;
Dan weer koppelden ze zich aan Báal-Peor, En aten de offers van levenloze wezens;
29 bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.
Ze tergden Hem door hun gedrag, Zodat er een slachting onder hen woedde.
30 Akkor odaállt Pínechász s ítéletet tett és elállt a csapás;
Toen trad Pinechas op, om de misdaad te wreken, En de slachting hield op;
31 betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.
Het werd hem tot verdienste gerekend, Van geslacht tot geslacht voor altijd.
32 Megharagították a pörlekedés vizénél, s rosszul járt Mózes ő miattuk,
Ook bij de wateren van Meriba hebben ze Hem getergd, En ging het Moses om hunnentwil slecht:
33 mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.
Want ze hadden zijn stemming verbitterd, Zodat hem onbezonnen woorden ontsnapten.
34 Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;
Ook verdelgden ze de volkeren niet, Zoals Jahweh het hun had bevolen;
35 hanem összevegyültek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.
Maar ze vermengden zich met de heidenen, En leerden hun gewoonten aan:
36 Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;
Ze vereerden hun beelden, en die werden hun strik;
37 áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
Ze brachten hun zonen en dochters aan de goden ten offer;
38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbűntől.
Ze gingen onschuldig bloed vergieten, Het bloed van hun zonen en dochters; Ze offerden het aan de beelden van Kanaän, En het land werd door hun bloedschuld ontwijd.
39 Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.
Zo bezoedelden ze zich door eigen maaksels, En dreven overspel met het werk hunner handen!
40 És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megútálta birtokát;
Toen werd Jahweh vergramd op zijn volk, En zijn erfdeel begon Hem te walgen:
41 adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,
Hij leverde ze aan de heidenen uit, En hun haters werden hun meesters;
42 szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.
Ze werden verdrukt door hun vijand, Moesten bukken onder hun macht.
43 Sok ízben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.
En al bracht Hij hun telkens verlossing, Ze bleven in hun opstand volharden! Maar werden ze door hun misdaad vermorzeld,
44 De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;
Dan zag Hij neer op hun nood, zodra Hij hun smeken vernam;
45 s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,
Dan was Hij voor hen zijn verbond weer indachtig, Had deernis met hen naar zijn grote ontferming;
46 s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.
Dan liet Hij hen genade vinden, Bij die hen hadden weggevoerd.
47 Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!
Ach, red ons Jahweh, onze God, En breng ons uit het land der heidenen samen: Opdat wij uw heilige Naam mogen danken, En uw heerlijkheid prijzen!
48 Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!
Gezegend zij Jahweh, Israëls God, van eeuwigheid tot eeuwigheid! Laat heel het volk het herhalen: Amen! Halleluja!
