Zsoltárok 105

1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

2 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

3 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!

Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!

Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

5 Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.

Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

6 Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!

Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

7 Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.

Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

8 Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,

Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;

A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

10 megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!

Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:

Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

13 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.

És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:

Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

15 ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!

Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.

Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

19 az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.

Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

20 Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.

Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

21 Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,

Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.

Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.

És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

25 Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

26 Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;

Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.

Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.

Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

29 Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.

Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

30 Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.

Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

31 Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

32 Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

33 elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.

És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

34 Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.

És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.

És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.

És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.

Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

39 Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.

Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41 Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.

Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

43 És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

44 adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:

És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!

Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!