Zsoltárok 105
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
Hvalite Jahvu, prizivajte mu ime, navješćujte među narodima djela njegova!
2 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
Pjevajte mu, svirajte mu, pripovijedajte sva njegova čudesa!
3 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!
Dičite se svetim imenom njegovim, neka se raduje srce onih što traže Jahvu!
4 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!
Tražite Jahvu i njegovu snagu, tražite svagda njegovo lice!
5 Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.
Sjetite se čudesa koja učini, njegovih čuda i sudova usta njegovih!
6 Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!
Abrahamov rod sluga je njegov, sinovi Jakovljevi njegovi izabranici!
7 Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
On je Jahve, Bog naš; po svoj su zemlji njegovi sudovi!
8 Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
On se uvijek sjeća svojega Saveza, riječi koju dade tisući naraštaja:
9 melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;
Saveza koji sklopi s Abrahamom i zakletve svoje Izaku.
10 megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;
Ustanovi je kao zakon Jakovu, Izraelu vječni Savez,
11 mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
govoreći: “Tebi ću dati kanaansku zemlju kao dio u baštinu vašu.”
12 Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:
Kad ih još bješe malo na broju, vrlo malo, i kad bjehu pridošlice u njoj,
13 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
išli su od naroda do naroda, iz jednoga kraljevstva k drugom narodu,
14 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:
ali ne dopusti nikom da ih tlači, kažnjavaše zbog njih kraljeve:
15 ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!
“Ne dirajte u moje pomazanike, ne nanosite zla mojim prorocima!”
16 Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.
I on pozva glad na zemlju, sve zalihe uništi krušne.
17 Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.
Pred njima čovjeka posla: Josip u ropstvo bijaše prodan.
18 Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,
Sputaše uzama noge njegove, u gvožđe mu vrat staviše,
19 az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.
dok se ne ispuni proroštvo njegovo, Jahvina ga riječ potvrdi.
20 Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.
Kralj naredi da ga driješe, narÄodÄa poglavar oslobodi njega.
21 Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,
Za domaćina ga stavi kući svojoj, za nadstojnika sveg imanja svoga,
22 hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.
da velikaše njegove po volji uči i starce njegove mudrosti da vodi.
23 És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.
Tad Izrael u Egipat uđe, Jakov došljak bješe u Kamovoj zemlji.
24 S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.
Narod svoj umnoži veoma, učini ga jačim od dušmana.
25 Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.
Okrenu im srce da zamrze narod njegov, da slugama njegovim opaki budu.
26 Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;
Mojsija posla, slugu svoga, Arona, kog odabra.
27 elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.
Činjahu među njima znake njegove i čudesa u Kamovoj zemlji.
28 Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.
Posla tmine, i smrknu se, al' prkosiše oni riječima njegovim.
29 Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.
U krv im vode prometnu i pobi ribe njihove.
30 Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.
Zemljom im žabe provrvješe, prodriješe i u dvore kraljevske.
31 Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.
Reče, i muha roj doletje i komarci u sve kraje njine.
32 Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;
Mjesto kiše grÓad im dade, ognjene munje po njihovoj zemlji.
33 elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.
Udari im lozu i smokve, polomi stabla u krajima njinim.
34 Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,
Reče, i skakavci dođoše i bezbrojne gusjenice s njima.
35 s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.
U zemlji im proždriješe svu bilinu, proždriješe rod njihovih njiva.
36 Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.
Pobi sve prvorođene u njihovoj zemlji, sve prvine snage njihove.
37 Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.
Izvede ih sa srebrom i zlatom; u plemenima njinim bolesnih ne bješe.
38 Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.
Odlasku njihovu Egipat se obradova, jer ga od njih strah spopade.
39 Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.
Rasprostro je oblak kao pokrov i oganj da se obnoć sja.
40 Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.
Zamoliše, i dovede prepelice, nebeskim ih kruhom tad nahrani.
41 Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.
Hrid rascijepi, i provri voda, pustinjom poteče kao rijeka.
42 Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.
Tad se sjeti svete riječi svoje što je zada sluzi svome Abrahamu.
43 És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;
Puk svoj s klicanjem izvede i s veseljem izabrane svoje.
44 adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:
I dade im zemlje poganske, trud naroda baštiniše,
45 avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!
da čuvaju naredbe njegove i zakone da mu paze. Aleluja!
