Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Perwerdigargha teshekkür-medhiye qaytur, i jénim! I Perwerdigar Xudayim, intayin ulughsen; Shanu-shewket we heywet bilen kiyin’gensen;
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Libas bilen pürken’gendek yoruqluqqa pürken’gensen, Asmanlarni chédir perdisi kebi yayghansen.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
U yuqiriqi rawaqlirining limlirini sulargha ornatqan, Bulutlarni jeng harwisi qilip, Shamal qanatliri üstide mangidu;
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
U perishtilirini shamallar, Xizmetkarlirini ot yalquni qilidu.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Yerni U ulliri üstige ornatqan; U esla tewrinip ketmeydu.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Libas bilen oralghandek, uni chongqur déngizlar bilen orighansen, Sular taghlar choqqiliri üstide turdi.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Séning tenbihing bilen sular beder qachti, Güldürmamangning sadasidin ular tézdin yandi;
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Taghlar örlep chiqti, Wadilar chüshüp ketti, [Sular] Sen békitken jaygha chüshüp ketti.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Ular téship, yerni yene qaplimisun dep, Sen ulargha cheklime qoyghansen.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
[Tengri] wadilarda bulaqlarni échip urghutidu, Suliri taghlar arisida aqidu.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Daladiki herbir janiwargha ussuluq béridu, Yawayi éshekler ussuzluqini qanduridu.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Köktiki qushlar ularning boyida qonidu, Derex shaxliri arisida sayraydu.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
U yuqiridiki rawaqliridin taghlarni sughiridu; Yer Séning yasighanliringning méwiliridin qandurulidu!
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
U mallar üchün ot-chöplerni, Insanlar üchün köktatlarni östüridu, Shundaqla nanni yerdin chiqiridu;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Ademning könglini xush qilidighan sharabni, Insan yüzini parqiritidighan mayni chiqiridu; Insanning yürikige nan bilen quwwet béridu;
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Perwerdigarning derexliri, Yeni Özi tikken Liwan kédir derexliri [su ichip] qanaetlinidu.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Ene ashular arisigha qushlar uwa yasaydu, Leylek bolsa, archa derexlirini makan qilidu.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Égiz choqqilar tagh öchkilirining, Tik yarlar sughurlarning panahi bolidu.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Pesillerni békitmek üchün U ayni yaratti, Quyash bolsa pétishini bilidu.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Sen qarangghuluq chüshürisen, tün bolidu; Ormandiki janiwarlarning hemmisi uningda shipir-shipir kézip yüridu.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Arslanlar olja izdep hörkireydu, Tengridin ozuq-tülük sorishidu;
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Quyash chiqipla, ular chékinidu, Qaytip kirip uwilirida yatidu.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Insan bolsa öz ishigha chiqidu, Ta kechkiche méhnette bolidu.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
I Perwerdigar, yasighan herxil nersiliring neqeder köptur! Hemmisini hékmet bilen yaratqansen, Yer yüzi ijat-bayliqliring bilen toldi.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Ene büyük bipayan déngiz turidu! Uningda san-sanaqsiz ghuzh-ghuzh janiwarlar, Chong we kichik haywanlar bar.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Shu yerde kémiler qatnaydu, Uningda oynaqlisun dep sen yasighan léwiatanmu bar;
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Waqtida ozuq-tülük bergin dep, Bularning hemmisi Sanga qaraydu.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Ulargha berginingde, tériwalidu, Qolungni achqiningdila, ular nazunémetlerge toyidu.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Yüzüngni yoshursang, ular dekke-dükkige chüshidu, Rohlirini alsang, ular jan üzüp, Yene tupraqqa qaytidu.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Rohingni ewetkiningde, ular yaritilidu, Yer-yüzi yéngi [bir dewr bilen] almishidu.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Perwerdigarning shan-shöhriti ebediydur, Perwerdigar Öz yaratqanliridin xursen bolidu.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
U yerge baqqinida, yer titreydu, Taghlargha tegkinide, ular tütün chiqiridu.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Hayatla bolidikenmen, Perwerdigargha naxsha éytimen; Wujudum bolsila Xudayimni küyleymen.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
U sürgen oy-xiyallirimdin söyünse! Perwerdigarda xushallinimen!
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Gunahkarlar yer yüzidin tügitilidu, Reziller yoq bolidu. I jénim, Perwerdigargha teshekkür-medhiye qaytur! Hemdusana!
