Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! Ya RAB Tanrım, ne ulusun! Görkem ve yücelik kuşanmışsın,
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Bir kaftana bürünür gibi ışığa bürünmüşsün. Gökleri bir çadır gibi geren,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Evini yukarıdaki sular üzerine kuran, Bulutları kendine savaş arabası yapan, Rüzgarın kanatları üzerinde gezen,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Rüzgarları kendine haberci, Yıldırımları hizmetkâr eden sensin.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Yeryüzünü temeller üzerine kurdun, Asla sarsılmasın diye.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Engini ona bir giysi gibi giydirdin, Sular dağların üzerinde durdu.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Sen kükreyince sular kaçtı, Göğü gürletince hemen çekildi.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Dağları aşıp derelere aktı, Onlar için belirlediğin yerlere doğru.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Bir sınır koydun önlerine, Geçmesinler, gelip yeryüzünü bir daha kaplamasınlar diye.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Vadilerde fışkırttığın pınarlar, Dağların arasından akar.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Bütün kır hayvanlarını suvarır, Yaban eşeklerinin susuzluğunu giderirler.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Kuşlar yanlarında yuva kurar, Dalların arasında ötüşürler.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Gökteki evinden dağları sularsın, Yeryüzü işlerinin meyvesine doyar.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Hayvanlar için ot, İnsanların yararı için bitkiler yetiştirirsin; İnsanlar ekmeğini topraktan çıkarsın diye,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Yüreklerini sevindiren şarabı, Yüzlerini güldüren zeytinyağını, Güçlerini artıran ekmeği hep sen verirsin.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
RAB'bin ağaçları, Kendi diktiği Lübnan sedirleri suya doyar.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Kuşlar orada yuva yapar, Leyleğin evi ise çamlardadır.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Yüksek dağlar dağ keçilerinin uğrağı, Kayalar kaya tavşanlarının sığınağıdır.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Mevsimleri göstersin diye ayı, Batacağı zamanı bilen güneşi yarattın.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Karartırsın ortalığı, gece olur, Başlar kıpırdamaya orman hayvanları.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Genç aslan av peşinde kükrer, Tanrı'dan yiyecek ister.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Güneş doğunca İnlerine çekilir, yatarlar.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
İnsan işine gider, Akşama dek çalışmak için.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Ya RAB, ne çok eserin var! Hepsini bilgece yaptın; Yeryüzü yarattıklarınla dolu.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
İşte uçsuz bucaksız denizler, İçinde kaynaşan sayısız canlılar, Büyük küçük yaratıklar.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Orada gemiler dolaşır, İçinde oynaşsın diye yarattığın Livyatan da orada.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Hepsi seni bekliyor, Yiyeceklerini zamanında veresin diye.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Sen verince onlar toplar, Sen elini açınca onlar iyiliğe doyar.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Yüzünü gizleyince dehşete kapılırlar, Soluklarını kesince ölüp toprak olurlar.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Ruhun'u gönderince var olurlar, Yeryüzüne yeni yaşam verirsin.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
RAB'bin görkemi sonsuza dek sürsün! Sevinsin RAB yaptıklarıyla!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
O bakınca yeryüzü titrer, O dokununca dağlar tüter.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ömrümce RAB'be ezgiler söyleyecek, Var oldukça Tanrım'ı ilahilerle öveceğim.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Düşüncem O'na hoş görünsün, Sevincim RAB olsun!
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Tükensin dünyadaki günahlılar, Yok olsun artık kötüler! RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! RAB'be övgüler sunun!
