< Zsoltárok 104 >

1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Alaba al Señor, alma mía. Oh Señor mi Dios, eres muy grande; estás vestido de gloria y esplendor.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Estás vestido de luz como con una túnica; extendiendo los cielos como una cortina:
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
El arco de tu casa se basa en las aguas; haces de las nubes tu carruaje; vas en las alas del viento:
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Él hace que los vientos sean sus ángeles, y las llamas de fuego sus siervos.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Él hizo la tierra fuerte sobre sus bases, para que no se mueva para siempre jamás;
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Cubriéndolo con el mar como con una túnica: las aguas eran altas sobre las montañas;
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
A la voz de tu palabra fueron en fuga; al sonido de tu trueno se fueron con miedo;
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Subieron los montes y los valles descendieron al lugar que tú preparó para ellos.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Hiciste un límite sobre el cual no podían ir, para que la tierra nunca más fuera cubierta por ellos.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Enviaste las fuentes a los valles; ellos están fluyendo entre las colinas.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Dan de beber a toda bestia del campo; los asnos de la montaña vienen a buscar agua.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Las aves del cielo tienen sus lugares de descanso junto a ellas, y cantan entre las ramas.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Él hace caer la lluvia de sus tiendas en los montes; la tierra está llena del fruto de sus obras.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Él hace crecer la hierba para el ganado, y las plantas para el uso del hombre; para que el pan salga de la tierra;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Y el vino para alegrar el corazón del hombre, y el aceite para hacer resplandecer su rostro, y el pan para fortalecer su corazón.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Los árboles del Señor están llenos de crecimiento, los cedros del Líbano de su plantación;
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Donde las aves tienen sus lugares de descanso; en cuanto a la cigüeña, los árboles altos son su casa.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Las altas colinas son un lugar seguro para las cabras de montaña, y las rocas para las pequeñas bestias.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Hizo la luna como señal de las divisiones del año; enseñando al sol el momento de su descenso.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Cuando se oscurece, es de noche, cuando todas las bestias del bosque salen silenciosamente de sus lugares secretos.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos rugen corren tras su comida; buscando de Dios su comida.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Sale el sol, y se juntan, y vuelven a sus lugares secretos para descansar.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
El hombre sale a su trabajo, y a su negocio, hasta la tarde.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
¡Oh Señor, cuán grande es el número de tus obras! en sabiduría los has hecho todos; la tierra está llena de las cosas que has hecho.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Allí está el gran mar ancho, donde hay seres vivientes, grandes y pequeños, más de los que pueden ser contados.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Allí van los barcos; está esa gran bestia Leviatán. que has hecho como un juguete.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Todos ellos están esperando por ti, para darles su comida a su tiempo.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Ellos toman lo que les das; están llenos de las cosas buenas que provienen de tu mano abierta.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Si tu cara se esconde de ellos. están turbados; cuando les quitas el aliento, llegan a su fin y vuelven al polvo.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
envías tu espíritu, se les da vida; haces nueva la faz de la tierra.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Sea la gloria del Señor para siempre; que el Señor tenga gozo en sus obras.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
a cuya mirada tiembla la tierra; a cuyo toque las montañas emiten humo.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Y haré canciones al Señor toda mi vida; Haré melodía a mi Dios mientras tenga mi ser.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Que mis pensamientos sean dulces para él; me alegraré en el Señor.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Permitan que los pecadores sean cortados de la tierra, y que todos los malvados lleguen a su fin. Alaba al Señor, alma mía. Alaba al Señor.

< Zsoltárok 104 >