Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bendice, alma mía, a Yavé. ¡Oh Yavé, ʼElohim mío, cuánto te has engrandecido! Estás cubierto de esplendor y majestad.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Te cubres como con un manto de luz. Extiendes el cielo como una cortina.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Él coloca sobre las aguas las vigas de sus altas moradas. Él convierte las nubes en su carroza. Él anda sobre las alas del viento.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Él designa los vientos como sus mensajeros, Y las llamas de fuego, como sus ministros.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Él estableció la tierra sobre sus cimientos Para que no sea sacudida.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Le colocaste como una ropa el abismo. Las aguas estaban sobre las montañas.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
A tu reprensión huyeron, Se precipitaron al estruendo de tu trueno.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Subieron las montañas, Bajaron los valles al lugar que estableciste para ellos.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Les fijaste un límite que no traspasarán, De manera que no volverán a cubrir la tierra.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Él envía manantiales por los valles. Ellos fluyen entre las montañas.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Dan de beber a todas las bestias del campo. Mitigan su sed los asnos monteses.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Junto a ellos habitan las aves del cielo. Elevan voces entre las ramas.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Él riega las montañas desde sus altas cámaras. Con el fruto de las obras de Él está saciada la tierra.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Él desarrolla el pasto para el ganado, Y la vegetación para el servicio del hombre De tal modo que saque alimento de la tierra,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Y vino que alegra el corazón del hombre, El aceite para que brille su semblante Y el pan que sustenta la vida del hombre.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Los árboles de Yavé beben su savia, Los cedros del Líbano que Él plantó,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Donde las aves construyen sus nidos, La cigüeña, cuya casa está en los cipreses,
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Las altas montañas para las cabras monteses, Las peñas, madrigueras de los conejos.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Él hizo la luna para las estaciones. El sol conoce el punto de su ocaso.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Pones la oscuridad y es de noche. En ella corretean todos los animales del bosque.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos rugen tras la presa Y buscan de ʼEL su comida.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Al salir el sol se retiran Y se echan en sus guaridas.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Sale el hombre a su trabajo, A su labor hasta el anochecer.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
¡Cuán innumerables son tus obras, oh Yavé! Hiciste todas ellas con sabiduría. La tierra está llena de tus posesiones.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Ahí está el grande y ancho mar, Donde hay enjambre de incontables animales, Tanto pequeños como grandes.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Allí navegan los barcos, [Y el ]cocodrilo que formaste para que juguetee en él.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Todos ellos esperan en Ti Para que les des su comida en su tiempo.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Les das, ellos recogen. Abres tu mano, Y se sacian con lo bueno.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Ocultas tu rostro Y ellos se desmayan. Les retiras su aliento, Y ellos expiran y vuelven a su polvo.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Envías tu aliento, Son creados, Y renuevas la superficie de la tierra.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
¡Sea la gloria de Yavé para siempre! ¡Que se alegre Yavé en sus obras!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Él mira a la tierra, Y ella tiembla, Él toca las montañas, Y ellas humean.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
A Yavé cantaré en mi vida, Mientras tenga vida cantaré salmos a mi ʼElohim.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Sea agradable a Él mi meditación. Yo me regocijaré en Yavé.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Sean exterminados de la tierra los pecadores Y los perversos dejen de ser. ¡Bendice, alma mía, a Yavé! ¡Alaben a YA!
