Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
わがたましいよ、主をほめよ。わが神、主よ、あなたはいとも大いにして誉と威厳とを着、
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
光を衣のようにまとい、天を幕のように張り、
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
水の上におのが高殿のうつばりをおき、雲をおのれのいくさ車とし、風の翼に乗りあるき、
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
風をおのれの使者とし、火と炎をおのれのしもべとされる。
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
あなたは地をその基の上にすえて、とこしえに動くことのないようにされた。
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
あなたはこれを衣でおおうように大水でおおわれた。水はたたえて山々の上を越えた。
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
あなたのとがめによって水は退き、あなたの雷の声によって水は逃げ去った。
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
山は立ちあがり、谷はあなたが定められた所に沈んだ。
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
あなたは水に境を定めて、これを越えさせず、再び地をおおうことのないようにされた。
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
あなたは泉を谷にわき出させ、それを山々の間に流れさせ、
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
野のもろもろの獣に飲ませられる。野のろばもそのかわきをいやす。
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
空の鳥もそのほとりに住み、こずえの間にさえずり歌う。
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
あなたはその高殿からもろもろの山に水を注がれる。地はあなたのみわざの実をもって満たされる。
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
あなたは家畜のために草をはえさせ、また人のためにその栽培する植物を与えて、地から食物を出させられる。
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
すなわち人の心を喜ばすぶどう酒、その顔をつややかにする油、人の心を強くするパンなどである。
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
主の木と、主がお植えになったレバノンの香柏とは豊かに潤され、
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
鳥はその中に巣をつくり、こうのとりはもみの木をそのすまいとする。
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
高き山はやぎのすまい、岩は岩だぬきの隠れる所である。
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
あなたは月を造って季節を定められた。日はその入る時を知っている。
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
あなたは暗やみを造って夜とされた。その時、林の獣は皆忍び出る。
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
若きししはほえてえさを求め、神に食物を求める。
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
日が出ると退いて、その穴に寝る。
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
人は出てわざにつき、その勤労は夕べに及ぶ。
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
主よ、あなたのみわざはいかに多いことであろう。あなたはこれらをみな知恵をもって造られた。地はあなたの造られたもので満ちている。
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
かしこに大いなる広い海がある。その中に無数のもの、大小の生き物が満ちている。
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
そこに舟が走り、あなたが造られたレビヤタンはその中に戯れる。
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
彼らは皆あなたが時にしたがって食物をお与えになるのを期待している。
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
あなたがお与えになると、彼らはそれを集める。あなたが手を開かれると、彼らは良い物で満たされる。
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
あなたがみ顔を隠されると、彼らはあわてふためく。あなたが彼らの息を取り去られると、彼らは死んでちりに帰る。
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
あなたが霊を送られると、彼らは造られる。あなたは地のおもてを新たにされる。
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
どうか、主の栄光がとこしえにあるように。主がそのみわざを喜ばれるように。
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
主が地を見られると、地は震い、山に触れられると、煙をいだす。
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
わたしは生きるかぎり、主にむかって歌い、ながらえる間はわが神をほめ歌おう。
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
どうか、わたしの思いが主に喜ばれるように。わたしは主によって喜ぶ。
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
どうか、罪びとが地から断ち滅ぼされ、悪しき者が、もはや、いなくなるように。わがたましいよ、主をほめよ。主をほめたたえよ。
