< Zsoltárok 104 >
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Pujilah TUHAN, hai jiwaku! TUHAN, Allahku, Engkau sangat besar! Engkau yang berpakaian keagungan dan semarak,
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
yang berselimutkan terang seperti kain, yang membentangkan langit seperti tenda,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
yang mendirikan kamar-kamar loteng-Mu di air, yang menjadikan awan-awan sebagai kendaraan-Mu, yang bergerak di atas sayap angin,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
yang membuat angin sebagai suruhan-suruhan-Mu, dan api yang menyala sebagai pelayan-pelayan-Mu,
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
yang telah mendasarkan bumi di atas tumpuannya, sehingga takkan goyang untuk seterusnya dan selamanya.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Dengan samudera raya Engkau telah menyelubunginya; air telah naik melampaui gunung-gunung.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Terhadap hardik-Mu air itu melarikan diri, lari kebingungan terhadap suara guntur-Mu,
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
naik gunung, turun lembah ke tempat yang Kautetapkan bagi mereka.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Batas Kautentukan, takkan mereka lewati, takkan kembali mereka menyelubungi bumi.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Engkau yang melepas mata-mata air ke dalam lembah-lembah, mengalir di antara gunung-gunung,
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
memberi minum segala binatang di padang, memuaskan haus keledai-keledai hutan;
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
di dekatnya diam burung-burung di udara, bersiul dari antara daun-daunan.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Engkau yang memberi minum gunung-gunung dari kamar-kamar loteng-Mu, bumi kenyang dari buah pekerjaan-Mu.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Engkau yang menumbuhkan rumput bagi hewan dan tumbuh-tumbuhan untuk diusahakan manusia, yang mengeluarkan makanan dari dalam tanah
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
dan anggur yang menyukakan hati manusia, yang membuat muka berseri karena minyak, dan makanan yang menyegarkan hati manusia.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Kenyang pohon-pohon TUHAN, pohon-pohon aras di Libanon yang ditanam-Nya,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
di mana burung-burung bersarang, burung ranggung yang rumahnya di pohon-pohon sanobar;
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
gunung-gunung tinggi adalah bagi kambing-kambing hutan, bukit-bukit batu adalah tempat perlindungan bagi pelanduk.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Engkau yang telah membuat bulan menjadi penentu waktu, matahari yang tahu akan saat terbenamnya.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Apabila Engkau mendatangkan gelap, maka haripun malamlah; ketika itulah bergerak segala binatang hutan.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Singa-singa muda mengaum-aum akan mangsa, dan menuntut makanannya dari Allah.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Apabila matahari terbit, berkumpullah semuanya dan berbaring di tempat perteduhannya;
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
manusiapun keluarlah ke pekerjaannya, dan ke usahanya sampai petang.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Betapa banyak perbuatan-Mu, ya TUHAN, sekaliannya Kaujadikan dengan kebijaksanaan, bumi penuh dengan ciptaan-Mu.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Lihatlah laut itu, besar dan luas wilayahnya, di situ bergerak, tidak terbilang banyaknya, binatang-binatang yang kecil dan besar.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Di situ kapal-kapal berlayar dan Lewiatan yang telah Kaubentuk untuk bermain dengannya.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Semuanya menantikan Engkau, supaya diberikan makanan pada waktunya.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Apabila Engkau memberikannya, mereka memungutnya; apabila Engkau membuka tangan-Mu, mereka kenyang oleh kebaikan.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Apabila Engkau menyembunyikan wajah-Mu, mereka terkejut; apabila Engkau mengambil roh mereka, mereka mati binasa dan kembali menjadi debu.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Apabila Engkau mengirim roh-Mu, mereka tercipta, dan Engkau membaharui muka bumi.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Biarlah kemuliaan TUHAN tetap untuk selama-lamanya, biarlah TUHAN bersukacita karena perbuatan-perbuatan-Nya!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Dia yang memandang bumi sehingga bergentar, yang menyentuh gunung-gunung sehingga berasap.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Aku hendak menyanyi bagi TUHAN selama aku hidup, aku hendak bermazmur bagi Allahku selagi aku ada.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Biarlah renunganku manis kedengaran kepada-Nya! Aku hendak bersukacita karena TUHAN.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Biarlah habis orang-orang berdosa dari bumi, dan biarlah orang-orang fasik tidak ada lagi! Pujilah TUHAN, hai jiwaku! Haleluya!