Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Gooca Jehova, wee ngoro yakwa. Wee Jehova Ngai wakwa, Wee ũrĩ mũnene mũno; wĩhumbĩte riiri na ũkaru.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Ehumbĩte ũtheri taarĩ nguo; we atambũrũkagia igũrũ taarĩ hema,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
na akaara mĩgamba ya tũnyũmba twake twa ngoroba igũrũ rĩa maaĩ. We atũmaga matu matuĩke ngaari yake ya ita, na agakuuo nĩ mathagu ma rũhuho.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Nĩwe ũtũmaga rũhuho rũtuĩke arekio ake, nacio nĩnĩmbĩ cia mwaki agacitua ndungata ciake.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
We aahaandire thĩ igũrũ rĩa mĩthingi yayo; ndĩrĩ hĩndĩ ĩngĩenyenyeka.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Wamĩhumbĩrire na iria rĩrĩa inene taarĩ nguo; maaĩ maikarire makunĩkĩire irĩma.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
No rĩrĩ, wakũũmire maaĩ makĩũra, nacio ngwa ciaku ciagamba magĩĩthara;
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
magĩtherera igũrũ wa irĩma, magĩikũrũka cianda-inĩ, magĩtherera na kũrĩa watuĩte mathiĩ.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Wee nĩwe wekĩrire mũhaka ũrĩa matangĩkĩra; gũtirĩ hĩndĩ magaacooka kũhumbĩra thĩ.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
We atũmaga ithima ciitĩrĩre maaĩ mĩkuru-inĩ; mathereraga gatagatĩ-inĩ ka irĩma.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Nĩcio iheaga nyamũ ciothe cia gĩthaka maaĩ ma kũnyua; nĩkuo njagĩ cia werũ-inĩ inyootoragĩrwo.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Nyoni cia rĩera-inĩ ciakaga itara hakuhĩ na maaĩ macio; ciinaga irĩ honge-inĩ cia mĩtĩ.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
We aitagĩrĩria irĩma maaĩ moimĩte nyũmba-inĩ ciake iria irĩ igũrũ; thĩ nĩĩiganagwo nĩ maciaro ma wĩra wake.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
We atũmaga nyeki ĩkũre nĩ ũndũ wa kũrĩĩo nĩ mahiũ, na agakũria mĩmera ĩrĩa andũ mahaandaga, tĩĩri-inĩ gũgakiumaga irio:
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
ndibei ĩrĩa ĩkenagia ngoro ya mũndũ na maguta ma gũtũma ũthiũ wake ũkenge, o na irio iria ciĩkagĩra ngoro yake hinya.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Mĩtĩ ya Jehova nĩyuragĩrio mbura wega, mĩtarakwa ĩyo ya Lebanoni o ĩrĩa aahaandire.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Kũu nĩkuo nyoni ciakaga itara ciacio; nayo njũũ, nyũmba yayo ĩrĩ kũu mĩkarakaba-inĩ.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Irĩma-inĩ iria ndaaya nĩkuo mbũri cia gĩthaka ciikaraga; mĩatũka-inĩ ya mahiga nĩkuo ikami ciĩhithaga.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Mweri nĩguo ũmenyithanagia hĩndĩ ya imera, narĩo riũa nĩrĩmenyaga hĩndĩ yarĩo ya gũthũa.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Wee nĩwe ũtũmaga kũgĩe nduma, gũgatuĩka ũtukũ, nacio nyamũ ciothe cia gĩthaka ikoimĩra icemeete.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Mĩrũũthi ĩrĩa mĩĩthĩ ĩraramaga ĩkĩhĩta, na ĩgacaria irio ciayo kuuma harĩ Mũrungu.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Riũa rĩrathaga, nayo ĩgeethiĩra; ĩthiiaga ĩgakoma imamo-inĩ ciayo.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Hĩndĩ ĩyo mũndũ agathiĩ kũruta wĩra wake, agakĩruta wĩra o nginya hwaĩ-inĩ.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Wee Jehova, kaĩ mawĩra maku nĩ maingĩ-ĩ! Mothe ũmarutĩte na ũũgĩ; nayo thĩ ĩiyũrĩte ciũmbe ciaku.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Rĩĩrĩa nĩrĩo iria rĩrĩa inene na rĩariĩ, rĩiyũrĩte ciũmbe irĩ muoyo itangĩtarĩka, iria nene na iria nini.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Marikabu nĩkuo igeragĩra igĩthiĩ na igĩcooka, o na nyamũ ĩrĩa ĩĩtagwo Leviathani, ĩrĩa wombire nĩguo ĩtũũhagĩre kuo.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Icio ciothe nĩwe icũthagĩrĩria nĩguo ũcihe irio ciacio hĩndĩ ĩrĩa yagĩrĩire.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Na rĩrĩa wacihe irio, cioyaga ikarĩa; rĩrĩa watambũrũkia guoko gwaku, ũcihũũnagia na indo njega.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Rĩrĩa wahitha ũthiũ waku, inyiitagwo nĩ guoya; rĩrĩa weheria mĩhũmũ yacio, ikuuaga igaacooka rũkũngũ-inĩ.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Rĩrĩa watũma Roho waku, ikagĩa kuo, nawe ũkerũhia maũndũ mothe gũkũ thĩ.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Riiri wa Jehova ũrotũũra nginya tene; Jehova arokenagĩra mawĩra make:
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
o we ũcio ũroraga thĩ, nayo ĩkainaina, o we ũhutagia irĩma, nacio ikoima ndogo.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ngũtũũra nyinagĩra Jehova matukũ mothe ma muoyo wakwa; ndĩrĩinaga ngĩgoocaga Ngai wakwa hĩndĩ ĩrĩa yothe ngũtũũra muoyo.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Jehova arokenio nĩ mecũũrania makwa, rĩrĩa ndĩrĩkenaga nĩ ũndũ wake.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
No rĩrĩ, ehia maroniinwo kuuma thĩ, na andũ arĩa aaganu mathire biũ. Wee ngoro yakwa, gooca Jehova. Goocai Jehova.
