Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Lobe den HERRN, meine Seele! HERR, mein Gott, du bist sehr herrlich; du bist schön und prächtig geschmückt.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Licht ist dein Kleid, das du anhast. Du breitest aus den Himmel wie einen Teppich;
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
du wölbest es oben mit Wasser; du fährest auf den Wolken wie auf einem Wagen und gehest auf den Fittichen des Windes
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
der du machest deine Engel zu Winden und deine Diener zu Feuerflammen;
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
der du das Erdreich gründest auf seinen Boden, daß es bleibt immer und ewiglich.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Mit der Tiefe deckest du es wie mit einem Kleid, und Wasser stehen über den Bergen.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Aber von deinem Schelten fliehen sie, von deinem Donner fahren sie dahin.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Die Berge gehen hoch hervor, und die Breiten setzen sich herunter zum Ort, den du ihnen gegründet hast.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Du hast eine Grenze gesetzt, darüber kommen sie nicht, und müssen nicht wiederum das Erdreich bedecken.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Du lässest Brunnen quellen in den Gründen, daß die Wasser zwischen den Bergen hinfließen,
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
daß alle Tiere auf dem Felde trinken und das Wild seinen Durst lösche.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
An denselben sitzen die Vögel des Himmels und singen unter den Zweigen.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Du feuchtest die Berge von oben her; du machest das Land voll Früchte, die du schaffest.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Du lässest Gras wachsen für das Vieh und Saat zu Nutz den Menschen, daß du Brot aus der Erde bringest,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
und daß der Wein erfreue des Menschen Herz und seine Gestalt schön werde von Öl, und das Brot des Menschen Herz stärke;
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
daß die Bäume des HERRN voll Safts stehen, die Zedern Libanons, die er gepflanzet hat.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Daselbst nisten die Vögel, und die Reiher wohnen auf den Tannen.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Die hohen Berge sind der Gemsen Zuflucht und die Steinklüfte der Kaninchen.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Du machest den Mond, das Jahr danach zu teilen; die Sonne weiß ihren Niedergang.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Du machest Finsternis, daß Nacht wird; da regen sich alle wilden Tiere,
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
die jungen Löwen, die da brüllen nach dem Raub und ihre Speise suchen von Gott.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Wenn aber die Sonne aufgehet, heben sie sich davon und legen sich in ihre Löcher.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
So gehet denn der Mensch aus an seine Arbeit und an sein Ackerwerk bis an den Abend.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
HERR, wie sind deine Werke so groß und viel! Du hast sie alle weislich geordnet und die Erde ist voll deiner Güter.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Das Meer, das so groß und weit ist, da wimmelt's ohne Zahl, beide große und kleine Tiere.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Daselbst gehen die Schiffe; da sind Walfische, die du gemacht hast, daß sie drinnen scherzen.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Es wartet alles auf dich, daß du ihnen Speise gebest zu seiner Zeit.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Wenn du ihnen gibst, so sammeln sie; wenn du deine Hand auftust, so werden sie mit Gut gesättiget.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Verbirgest du dein Angesicht, so erschrecken sie; du nimmst weg ihren Odem, so vergehen sie und werden wieder zu Staub.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Du lässest aus deinen Odem, so werden sie geschaffen, und verneuerst die Gestalt der Erde.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Die Ehre des HERRN ist ewig; der HERR hat Wohlgefallen an seinen Werken.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Er schauet die Erde an, so bebet sie; er rühret die Berge an, so rauchen sie.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ich will dem HERRN singen mein Leben lang und meinen Gott loben, solange ich bin.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Meine Rede müsse ihm wohlgefallen. Ich freue mich des HERRN.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Der Sünder müsse ein Ende werden auf Erden, und die Gottlosen nicht mehr sein! Lobe den HERRN, meine Seele! Halleluja!
