Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Mon âme, bénis l'Eternel. Ô Eternel mon Dieu, tu es merveilleusement grand, tu es revêtu de majesté et de magnificence.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Il s'enveloppe de lumière comme d'un vêtement, il étend les cieux comme un voile.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Il planchéie ses hautes chambres entre les eaux; il fait des grosses nuées son chariot, il se promène sur les ailes du vent.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Il fait des vents ses Anges, et du feu brûlant ses serviteurs.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Il a fondé la terre sur ses bases, tellement qu'elle ne sera point ébranlée à perpétuité.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Tu l'avais couverte de l'abîme comme d'un vêtement, les eaux se tenaient sur les montagnes.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Elles s'enfuirent à ta menace, [et] se mirent promptement en fuite au son de ton tonnerre.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Les montagnes s'élevèrent, et les vallées s'abaissèrent, au même lieu que tu leur avais établi.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Tu leur as mis une borne qu'elles ne passeront point, elles ne retourneront plus à couvrir la terre.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
C'est lui qui conduit les fontaines par les vallées, tellement qu'elles se promènent entre les monts.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les ânes sauvages en étanchent leur soif.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Les oiseaux des cieux se tiennent auprès d'elles, et font résonner leur voix d'entre la ramée.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Il abreuve les montagnes de ses chambres hautes; [et] la terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Il fait germer le foin pour le bétail, et l'herbe pour le service de l'homme, faisant sortir le pain de la terre;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Et le vin qui réjouit le cœur de l'homme, qui fait reluire son visage avec l'huile, et qui soutient le cœur de l'homme avec le pain.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Les hauts arbres en sont rassasiés, [et] les cèdres du Liban, qu'il a plantés,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Afin que les oiseaux y fassent leurs nids. Quant à la cigogne, les sapins [sont sa demeure].
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Les hautes montagnes sont pour les chamois [et] les rochers sont la retraite des lapins.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Il a fait la lune pour les saisons, et le soleil connaît son coucher.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Tu amènes les ténèbres, et la nuit vient, durant laquelle toutes les bêtes de la forêt trottent.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Les lionceaux rugissent après la proie, et pour demander au [Dieu] Fort leur pâture.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Le soleil se lève-t-il? ils se retirent et demeurent gisants en leurs tanières.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Alors l'homme sort à son ouvrage et à son travail, jusqu’au soir.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Ô Eternel, que tes œuvres sont en grand nombre! tu les as toutes faites avec sagesse; la terre est pleine de tes richesses.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Cette mer grande et spacieuse, où il y a sans nombre des animaux se mouvant, des petites bêtes avec des grandes!
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Là se promènent les navires, et ce Léviathan que tu as formé pour s'y ébattre.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Elles s'attendent toutes à toi, afin que tu leur donnes la pâture en leur temps.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Quand tu la leur donnes, elles la recueillent, et quand tu ouvres ta main, elles sont rassasiées de biens.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Caches-tu ta face? elles sont troublées; retires-tu leur souffle, elles défaillent, et retournent en leur poudre.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
[Mais si] tu renvoies ton Esprit, elles sont créées, et tu renouvelles la face de la terre.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Que la gloire de l'Eternel soit à toujours, que l'Eternel se réjouisse en ses œuvres!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Il jette sa vue sur la terre, et elle en tremble; il touche les montagnes, et elles en fument.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Je chanterai à l'Eternel durant ma vie; je psalmodierai à mon Dieu pendant que j'existerai.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Ma méditation lui sera agréable; [et] je me réjouirai en l'Eternel.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Que les pécheurs soient consumés de dessus la terre, et qu'il n'y ait plus de méchants! Mon âme, bénis l'Eternel; louez l'Eternel.
