Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Mon âme, bénis Yahweh! Yahweh, mon Dieu, tu es infiniment grand, Tu es revêtu de majesté et de splendeur!
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Il s'enveloppe de lumière comme d'un manteau, il déploie les cieux comme une tente.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Dans les eaux du ciel il bâtit sa demeure, des nuées il fait son char, il s'avance sur les ailes du vent,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Des vents il fait ses messagers, des flammes de feu ses serviteurs.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Il a affermi la terre sur ses bases: elle est à jamais inébranlable.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Tu l'avais enveloppée de l'abîme comme d'un vêtement; les eaux recouvraient les montagnes.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Elles s'enfuirent devant ta menace; au bruit de ton tonnerre, elles reculèrent épouvantées.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Les montagnes surgirent, les vallées se creusèrent, au lieu que tu leur avais assigné.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Tu poses une limite que les eaux ne franchiront plus: elles ne reviendront plus couvrir la terre.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Il envoie les sources dans les vallées; elles s'écoulent entre les montagnes.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Elles abreuvent tous les animaux des champs, les onagres viennent y étancher leur soif.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Les oiseaux du ciel habitent sur leurs bords, et font résonner leur voix dans le feuillage.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
De sa haute demeure il arrose les montagnes; la terre se rassasie du fruit de tes œuvres.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Il fait croître l'herbe pour les troupeaux, et les plantes pour l'usage de l'homme; Il tire le pain du sein de la terre,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
et le vin qui réjouit le cœur de l'homme; il lui donne l'huile qui brille sur sa face, et le pain qui affermit son cœur.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Les arbres de Yahweh sont pleins de sève, et les cèdres du Liban qu'il a plantés.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
C'est là que les oiseaux font leurs nids, et la cigogne qui habite dans les cyprès.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Les montagnes élevées sont pour les chamois, les rochers sont l'abri des gerboises.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Il a fait la lune pour marquer les temps, et le soleil qui connaît l'heure de son coucher.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Il amène les ténèbres, et il est nuit; aussitôt se mettent en mouvement toutes les bêtes de la forêt.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Les lionceaux rugissent après la proie, et demandent à Dieu leur nourriture.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Le soleil se lève: ils se retirent, et se couchent dans leurs tanières.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
L'homme sort alors pour sa tâche, et pour son travail jusqu'au soir.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Que tes œuvres sont nombreuses, Yahweh! Tu les as toutes faites avec sagesse; La terre est remplie de tes biens.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Voici la mer, large et vaste: là fourmillent sans nombre des animaux petits et grands;
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
là se promènent les navires, et le léviathan que tu as formé pour se jouer dans les flots.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Tous attendent de toi que tu leur donnes la nourriture en son temps.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Tu la leur donnes, et ils la recueillent; Tu ouvres ta main, et ils se rassasient de tes biens.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Tu caches ta face: ils sont dans l'épouvante; tu leur retire le souffle: ils expirent, et retournent dans leur poussière.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Tu envoies ton souffle: ils sont créés, et tu renouvelles la face de la terre.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Que la gloire de Yahweh subsiste à jamais! Que Yahweh se réjouisse de ses œuvres!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Il regarde la terre et elle tremble; il touche les montagnes, et elles fument.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Je veux chanter Yahweh tant que je vivrai, célébrer mon Dieu tant que j'existerai.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Puisse mon cantique lui être agréable! Moi, je mets ma joie en Yahweh.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Que les pécheurs disparaissent de la terre, et que les méchants ne soient plus! Mon âme, bénis Yahweh! Alleluia!
