Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honor and majesty.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Who coverest [thyself] with light as [with] a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
[Who] laid the foundations of the earth, [that] it should not be removed for ever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Thou coveredst it with the deep as [with] a garment: the waters stood above the mountains.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
They go up by the mountains; they go down by the valleys to the place which thou hast founded for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sendeth the springs into the valleys, [which] run among the hills.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
By them shall the fowls of the heaven have their habitation, [which] sing among the branches.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
And wine [that] maketh glad the heart of man, [and] oil to make [his] face to shine, and bread [which] strengtheneth man's heart.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of the LORD are full [of sap]; the cedars of Lebanon, which he hath planted;
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Where the birds make their nests: [as for] the stork, the fir-trees [are] her house.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high hills [are] a refuge for the wild goats; [and] the rocks for the conies.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He appointeth the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Thou makest darkness, and it is night: in which all the beasts of the forest do creep [forth].
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
The sun ariseth, they collect, and lay themselves down in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Man goeth forth to his work and to his labor until the evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
[So is] this great and wide sea, in which [are] creeping animals innumerable, both small and great beasts.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There go the ships: [there is] that leviathan, [which] thou hast made to play therein.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
These wait all upon thee; that thou mayest give [them] their food in due season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
[That which] thou givest them, they gather: thou openest thy hand, they are filled with good.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing to the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Let sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.
