Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bless the Lord, O my soul. O Lord my God, you are very great, clad in awful splendor,
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
covered with robe of light. You stretch out the heavens like the cloth of a tent.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
He lays the beams of his chambers on water. He takes dark clouds for his chariot, and rides on the wings of the wind.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
He takes the winds for his messengers, the fire and the flame for his servants.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
He founded the earth upon pillars, to sustain it unshaken forever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
With the garment of ocean he covered it, waters towered over the mountains.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
But at your rebuke they fled, scared by the roar of your thunder,
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
mountains rose, valleys sank down to the place appointed for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
They dared not pass the bounds set for them, or cover the earth any more.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sent brooks into the valleys, they meander between the mountains.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
The wild beasts all drink from them, and the wild asses quench their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
The birds have their home by the banks, and sing in the branches.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
From his chambers above he gives drink to the mountains, and satisfies earth with the vials of heaven.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He makes grass grow for the cattle, and herbs for people. He brings bread out of the earth;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
wine, to gladden hearts; oil, to make faces shine; bread, to strengthen hearts.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of the Lord drink their fill the cedars he planted on Lebanon,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
where the little birds build their nest, and the stork whose home is the cypress.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high hills are for the wild goats, and the rocks are for coneys to hide in.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He created the moon to mark seasons, and told the sun when to set.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
You make it dark: night comes, when all the wild beasts creep out.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Young lions that roar for their prey, seeking their meat from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
At sunrise they slink away, and lie down in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Then people go forth to their work, and toil till evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
How many, O Lord, are your works, all of them made in wisdom! The earth is filled with your creatures.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
And there is the great broad sea, where are countless things in motion, living creatures, both great and small.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There go the ships, and the Leviathan you made to play there.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
They all look in hope to you, to give them their food in due season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
And you give with open hand; they gather and eat to their heart’s desire.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
When you hide your face, they are terrified; when you take their breath away, they die and go back to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
But a breath from your lips creates them, and renews the face of the earth.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
May the glory of the Lord be forever, may the Lord rejoice in his works.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
A glance of his makes the earth tremble, a touch of his makes the hills smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing to the Lord while I live, I will play to my God while I am.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
May my musing be sweet to him, for I rejoice in the Lord.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
But may sinners be swept from the earth, and the wicked vanish forever. O my soul, bless the Lord. Hallelujah.
