Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bless, O my soul, YHWH! YHWH, my God, You have been very great, You have put on splendor and majesty.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Covering Himself [with] light as a garment, Stretching out the heavens as a curtain,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Who is laying the beam of His upper chambers in the waters, Who is making thick clouds His chariot, Who is walking on wings of wind,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Making His messengers—the winds, His ministers—the flaming fire.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
He has founded earth on its bases, It is not moved for all time and forever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
The abyss! You have covered it as with clothing, Waters stand above hills.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
They flee from Your rebuke, They hurry away from the voice of Your thunder.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
They go up hills—they go down valleys, To a place You have founded for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
You have set a border, they do not pass over, They do not turn back to cover the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He is sending forth fountains in valleys, They go on between hills.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They water every beast of the field, Wild donkeys break their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
The bird of the heavens dwells by them, From between the branches They give forth the voice.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Watering hills from His upper chambers, The earth is satisfied from the fruit of Your works.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Causing grass to spring up for livestock, And herb for the service of man, To bring forth bread from the earth,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
And wine—it makes the heart of man glad, To cause the face to shine from oil, And bread—it supports the heart of man.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of YHWH [are] satisfied, Cedars of Lebanon that He has planted,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Where birds make nests, The stork—the firs [are] her house.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high hills [are] for wild goats, rocks [are] a refuge for hyraxes,
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He made the moon for seasons, The sun has known his place of entrance.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
You set darkness, and it is night, Every beast of the forest creeps in it.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
The young lions are roaring for prey, And to seek their food from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
The sun rises, they are gathered, And they crouch in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Man goes forth to his work, And to his service—until evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
How many have been Your works, O YHWH, You have made all of them in wisdom, The earth is full of your possessions.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
This, the sea, great and broad of sides, There [are] moving things—innumerable, Living creatures—small with great.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There ships go—[and] leviathan, That You have formed to play in it.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
All of them look to You, To give their food in its season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
You give to them—they gather, You open Your hand—they [are] satisfied [with] good.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
You hide Your face—they are troubled, You gather their spirit—they expire, And they return to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
You send out Your Spirit, they are created, And You renew the face of the ground.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
The glory of YHWH is for all time, YHWH rejoices in His works,
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Who is looking to earth, and it trembles, He comes against hills, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I sing to YHWH during my life, I sing praise to my God while I exist.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
My meditation on Him is sweet, I rejoice in YHWH.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Sinners are consumed from the earth, And the wicked are no more. Bless, O my soul, YHWH. Praise YAH!
