Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
My soule, prayse thou the Lord: O Lord my God, thou art exceeding great, thou art clothed with glorie and honour.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Which couereth himselfe with light as with a garment, and spreadeth the heauens like a curtaine.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Which layeth the beames of his chambers in the waters, and maketh the cloudes his chariot, and walketh vpon the wings of the winde.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Which maketh his spirits his messengers, and a flaming fire his ministers.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
He set the earth vpon her foundations, so that it shall neuer moue.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Thou coueredst it with the deepe as with a garment: the waters woulde stand aboue the mountaines.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
But at thy rebuke they flee: at the voyce of thy thunder they haste away.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
And the mountaines ascend, and the valleis descend to the place which thou hast established for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
But thou hast set them a bounde, which they shall not passe: they shall not returne to couer the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sendeth the springs into the valleis, which runne betweene the mountaines.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They shall giue drinke to all the beasts of the fielde, and the wilde asses shall quench their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
By these springs shall the foules of the heauen dwell, and sing among the branches.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
He watereth the mountaines from his chambers, and the earth is filled with the fruite of thy workes.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He causeth grasse to growe for the cattell, and herbe for the vse of man, that he may bring forth bread out of the earth,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
And wine that maketh glad the heart of man, and oyle to make the face to shine, and bread that strengtheneth mans heart.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The high trees are satisfied, euen the cedars of Lebanon, which he hath planted,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
That ye birdes may make their nestes there: the storke dwelleth in the firre trees.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high mountaines are for the goates: the rockes are a refuge for the conies.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He appoynted the moone for certaine seasons: the sunne knoweth his going downe.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Thou makest darkenesse, and it is night, wherein all the beastes of the forest creepe forth.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
The lions roare after their praye, and seeke their meate at God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
When the sunne riseth, they retire, and couche in their dennes.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Then goeth man forth to his worke, and to his labour vntill the euening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
O Lord, howe manifolde are thy workes! in wisdome hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
So is this sea great and wide: for therein are things creeping innumerable, both small beastes and great.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There goe the shippes, yea, that Liuiathan, whom thou hast made to play therein.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
All these waite vpon thee, that thou maiest giue them foode in due season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Thou giuest it to them, and they gather it: thou openest thine hand, and they are filled with good things.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
But if thou hide thy face, they are troubled: if thou take away their breath, they dye and returne to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Againe if thou send forth thy spirit, they are created, and thou renuest the face of the earth.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Glory be to the Lord for euer: let the Lord reioyce in his workes.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
He looketh on the earth and it trembleth: he toucheth the mountaines, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing vnto the Lord all my life: I will prayse my God, while I liue.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Let my wordes be acceptable vnto him: I will reioyce in the Lord.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Let the sinners be consumed out of the earth, and the wicked till there be no more: O my soule, prayse thou the Lord. Prayse ye the Lord.
