Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bless Jehovah, O my soul! Jehovah my God, thou art very great; thou art clothed with majesty and splendour;
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Covering thyself with light as with a garment, stretching out the heavens like a tent-curtain; —
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Who layeth the beams of his upper chambers in the waters, who maketh clouds his chariot, who walketh upon the wings of the wind;
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Who maketh his angels spirits; his ministers a flame of fire.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
He laid the earth upon its foundations: it shall not be removed for ever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Thou hadst covered it with the deep, as with a vesture; the waters stood above the mountains:
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
At thy rebuke they fled, at the voice of thy thunder they hasted away; —
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
The mountains rose, the valleys sank, unto the place which thou hadst founded for them; —
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Thou hast set a bound which they may not pass over, that they turn not again to cover the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sendeth the springs into the valleys: they run among the mountains;
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They give drink to every beast of the field; the wild asses quench their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
The birds of heaven dwell by them; they give forth their voice from among the branches.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
He watereth the mountains from his upper-chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He maketh the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man; bringing forth bread out of the earth,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
And wine which gladdeneth the heart of man; making [his] face shine with oil; and with bread he strengtheneth man's heart.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of Jehovah are satisfied, the cedars of Lebanon, which he hath planted,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Where the birds make their nests; [as for] the stork, the fir trees are her house.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high mountains are for the wild goats; the cliffs, a refuge for the rock-badgers.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He made the moon for seasons: the sun knoweth its going down.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Thou makest darkness, and it is night, wherein all the beasts of the forest creep forth:
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after the prey, and to seek their food from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
The sun ariseth, they retreat, and lay them down in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Man goeth forth unto his work, and to his labour until the evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
How manifold are thy works, O Jehovah! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Yonder is the great and wide sea: therein are moving things innumerable, living creatures small and great.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There go the ships; [there] that leviathan, which thou hast formed to play therein.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
These all look unto thee, that thou mayest give their food in its season:
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
That thou givest unto them, they gather; thou openest thy hand, they are filled with good.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Thou hidest thy face, they are troubled; thou takest away their breath, they expire and return to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created, and thou renewest the face of the earth.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
The glory of Jehovah will endure for ever; Jehovah will rejoice in his works.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
He looketh on the earth, and it trembleth; he toucheth the mountains, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing unto Jehovah as long as I live; I will sing psalms to my God while I have my being.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
My meditation shall be pleasant unto him; I will rejoice in Jehovah.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Sinners shall be consumed out of the earth, and the wicked shall be no more. Bless Jehovah, O my soul. Hallelujah!
