Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
[A Psalm] of David. Bless the Lord, O my soul. O Lord my God, you are very great; you have clothed yourself with praise and honour:
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
who do robe yourself with light as with a garment; spreading out the heaven as a curtain.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Who covers his chambers with waters; who makes the clouds his chariot; who walks on the wings of the wind.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Who makes his angels spirits, and his ministers a flaming fire.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Who establishes the earth on her sure foundation: it shall not be moved for ever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
The deep, as it were a garment, is his covering: the waters shall stand on the hills.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
At your rebuke they shall flee; at the voice of your thunder they shall be alarmed.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
They go up to the mountains, and down to the plains, to the place which you have founded for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
You have set a bound which they shall not pass, neither shall they turn again to cover the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sends forth his fountains amongst the valleys: the waters shall run between the mountains.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They shall give drink to all the wild beasts of the field: the wild asses shall take [of them] to [quench] their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
By them shall the birds of the sky lodge: they shall utter a voice out of the midst of the rocks.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
He waters the mountains from his chambers: the earth shall be satisfied with the fruit of your works.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He makes grass to grow for the cattle, and green herb for the service of men, to bring bread out of the earth;
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
and wine makes glad the heart of man, to make his face cheerful with oil: and bread strengthens man's heart.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of the plain shall be full [of sap]; [even] the cedars of Libanus which he has planted.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
There the sparrows will build their nests; and the house of the heron takes the lead amongst them.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high mountains are a refuge for the stags, [and] the rock for the rabbits.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He appointed the moon for seasons: the sun knows his going down.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
You did make darkness, and it was night; in it all the wild beasts of the forest will be abroad:
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
[even] young lions roaring for prey, and to seek meat for themselves from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
The sun arises, and they shall be gathered together, and shall lie down in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Man shall go forth to his work, and to his labour till evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
How great are your works, O Lord! in wisdom have you wrought them all: the earth is filled with your creation.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
[So is] this great and wide sea: there are things creeping innumerable, small animals and great.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There go the ships; [and] this dragon whom you have made to play in it.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
All wait upon you, to give them [their] food in due season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
When you have given [it] them, they will gather [it]; and when you have opened your hand, they shall all be filled with good.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
But when you have turned away your face, they shall be troubled: you will take away their breath, and they shall fail, and return to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
You shall send forth your Spirit, and they shall be created; and you shall renew the face of the earth.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Let the glory of the Lord be for ever: the Lord shall rejoice in his works;
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
who looks upon the earth, and makes it tremble; who touches the mountains, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing to the Lord while I live; I will sing praise to my God while I exist.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Let my meditation be sweet to him: and I will rejoice in the Lord.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Let the sinners fail from off the earth, and transgressors, so that they shall be no more. Bless the Lord, O my soul.
